|| Harminckettedik fejezet ||

Sziasztok :) Sajnálom a sok késést de nem volt időm. De lenne egy fontos kérdéseb a részekkel kapcsolatban.

Azt szeretnétek, hogy legyenek részek vasárnaponként - de rövidek, vagy pedig ismeretlen időpontban, de hosszúak lesznek.

Kommentbe várom a válaszokat! 

Jó olvasást :)

A szívem hevesen vert, sokkal hevesebben, mint általában. A pillangók a gyomromban kétszer többen voltak most, és kétszer erősebben csapkodtak. A jóleső bizsergés most többször is végigfutott rajtam. És nem tudtam mire vélni ezeket a dolgokat. Eddig is éreztem őket, de most erősebben. Sokkal erősebben.


Csókunknak végül én vetettem véget, mert már nem kaptam levegőt.

 - Holnap visszaadjuk neki. – zihálta ajkamba.
- Van terved? – kapkodtam levegő után.
- Lesz. – vette elő féloldalas mosolyát.
- Ajánlom is. – mondtam komolyan, de végül elmosolyodtam. Hajába túrtam, lehúztam magamhoz, és adtam felső ajkára egy hosszú puszit.
- Szeretlek. – motyogta ajkaimba, majd apró puszikkal halmozta el őket, és haladt egyre nyakam felé. - Szerinted mit csinálnak a többiek? – simítottam kezem a hátára, és csukott szemmel élveztem kényeztetését.
- Passz. – felelte egyszerűen, majd elért nyakamhoz, és bőrömet továbbra is apró csókokkal forrósította fel.

Leírhatatlan érzés volt ez az egész. Annyira hihetetlen volt, hogy együtt vagyunk, és szeretjük egymást. Hogy Justin a hírneve ellenére mégis annyi időt szakít rám, amennyit csak tud, és törődik velem. Mindent megad, amit szeretnék, és amire szükségem van. Ez a minden egy egyszerű szó: Ő. Azzal, hogy velem van, jóformán minden gondom elveszti a jelentőségét. Elég, ha csak átölel, és máris jobban érzem magam. Csókjaitól teljes mértékben ellazulok, és ha csak hozzám ér, máris belebizsergek. A pillangókról nem is beszélve. Rengetegszer éreztem már ezeket ezelőtt is, de ennyire erősen, mint vele még sosem. És ma – én sem tudom miért – de még az eddigieknél is erősebben éreztem ezeket. Csupán egyetlen tippem van, hogy miért. Ha a jövőben is folytatódik ez, akkor jól tippeltem.

Olyan elképesztő érzés, hogy átölel, hogy tudom, hogy itt van és szeret. Érezni őt, és csak őt. És néha bevallom, bűntudatom van. Bűntudatom, mert ő mindent megad, én pedig semmivel sem viszonzom.

- Justin… - suttogtam, mire ajkai megálltak, majd belepuszilt nyakamba, és felhajolt. Csodálatos szemeivel engem kémlelt, és kíváncsian cikázott tekintete szemeim és ajkaim között. – Annyira szeretlek. – csúszott ki a számon, és hangom kissé hisztérikusan hangzott. Mintha lehetetlen lenne megérteni, hogy szerethetem őt ennyire.
- Én is szeretlek, picim. – simította hüvelykujját járomcsontomra, és puha bőrét jobbra-balra járatta rajta.

Szó nélkül mászott le rólam, és lefeküdt mellém, miközben tekintetét végig rajtam tartotta.

- Álmos vagy? – mosolyogtam rá, és már automatikusan csúsztam közelebb, hogy mellkasára feküdjek. Ám a várt reakciója helyett egészen más történt.
- Igen, eléggé, szóval nem lenne gond, ha most nem aludnál rajtam? – kérdezte tök komolyan, amin eléggé meglepődtem. Még sosem mondta ezt, és nagyon rossz volt hallani. És meg kell valljam, egy kicsit meg is bántott, pedig semmi okom. Csak rendesen szeretne aludni…
- Öhm…persze. – nyeltem nagyot, és megpróbáltam mindenféle fájdalmat eltűntetni az arcomról, majd messzebb csúsztam, és a másik oldalamra fordultam.
- Ne, ne, ne! – kapta el a derekam. – Audrina, mi a fenét gondolsz te? – nézett rám rosszallóan, és magához húzott.
- De…
- Nem. – szólt közbe. – Csak… - kezdett bele, de megállt, és csak pár pillanat múlva folytatta. – Ennyivel meg tudnálak bántani. – suttogta inkább csak magának, mint nekem.
- Tessék? – néztem fel rá.
- Csak ki akartam próbálni, hogy vajon mit reagálsz. Gondoltam nem lesz semmi baj, mert majd úgyis erősködni fogsz, de…jaj, kicsim, hogy a francba gondolhatsz ilyet? – csóválta a fejét, majd tenyerét arcomra simította, és mellkasára vont, miközben homlokomon hagyott egy puszit. Ettől rögtön óriási megkönnyebbülés töltött el. Akkor csak eljátszotta.
- Ha egyszer fáradt vagy, akkor aludj kényelmesen. – próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna, de úgyis tudja, hogy mit éreztem, szóval felesleges az egész.
- Figyelj. – nyúlt állam alá, és felemelte a fejem. – Semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó egy centivel sem arrébb menni tőled, mikor itt vagy mellettem. – mosolygott rám. Ez még nagyobb terhet vett le a vállamról.

Válasz helyett csak szorosan hozzábújtam, és nyakába pusziltam. Illata teljesen elkábított, amin csak elmosolyodtam. Hallottam – majd láttam is – amint lekapcsolja az éjjeliszekrényen álló villanyt, majd visszahelyezkedett.

- Szép álmokat, Hercegnőm. – adott puszit a homlokomra.
- Ettől még nem fogok tudni aludni. – néztem rá dorgálón, mire felnevetett.
- És ettől? – hajolt ajkaimhoz, és bekapta felső ajkam. Óvatosan beleharapott, majd megcsókolt. Csak egy rövid csók volt, de szenvedélyes.
- Jobb. – mosolyogtam rá, mikor elvált, majd visszadőltem mellkasára, ő pedig átkarolta a derekam. – Nemsokára találkozunk. – pusziltam csupasz mellkasába mosolyogva.
- Hol? – simogatta a hajam.
- Hát az álmomban. – vallottam be, és sejtésem szerint ismét elpirultam.
- Rendben. Már nagyon várom. – tért vissza derekamra, és benyúlt pólóm alá. Meleg ujjai jólesőn simultam meleg bőrömre.

Ezután mindketten csendbe lettünk, és csak hallgattuk egymás szuszogását. Nem volt nehéz elgyengülnöm ettől, ráadásul nekem még az az előnyöm is megvolt, hogy a szívdobogását is hallottam. Jó 10 percig még egyikünk sem tudott elaludni, így hallottam, hogy mikor nem mozdulok meg, a szíve egyenletesen dobog, mikor ujjaimat a kockáin húzgáltam – amiken lassan már sajtot lehet reszelni – akkor szíve rögtön gyorsabb ritmusra váltott. És ezzel szórakoztam egészen addig, amíg hirtelen már semmi reakció nem történt, ebből gondoltam, hogy elaludt.

***

Úgy döntöttem, nem szenvedek tovább. Lassan már egy órája fekszem az ágyban, és még mindig nem tudtam elaludni. Még Justin szívdobogása és szuszogása sem segített, pedig mindkettő igazán megnyugtató.

Óvatosan kimásztam Justin öleléséből, és szerencsére nem keltettem fel. Bár egyszer-kétszer felnyöszörgött, de tovább aludt. Eszembe jutott, hogy lenne valami, amivel elfoglalhatnám magam.

A bőröndömhöz mentem, és óvatosan kihalásztam az aljából a rózsaszín könyvemet, és a meggy illatú tollam. Visszalopakodtam az ágyhoz, leültem, és a támlának támaszkodtam. Felhúztam a lábam, és a combomra fektettem a könyvet. Óvatosan kinyitottam a zárat, így rögtön megéreztem a finom meggy illatot. De rég éreztem én ezt!

Gyorsan az utolsó bejegyzéshez lapoztam, amit még tavaly írtam. Egészen pontosan december 21.-én, köztudottan akkor, amikor először jöttünk New York-ba, és itt töltöttük a karácsonyt. „Csupán” 5 oldalt regéltem arról, hogy újra visszakaptam Justint. És most újra regélnem kell arról, hogy duplán visszakaptam őt, és most különösen kedvem volt írni. Nagy sóhajt vettem, és belefogtam az írásba, amit rögtön a dátummal kezdtem, majd jött a szöveg.

Kedves Naplócskám!

Oké, tudom, eltűntem. Nincs harag, ugye?:) Viszont ha harag nincs is, rengeteg bepótolni való rendesen akad. Ugyanis legutóbb arról ecseteltem, hogy visszakaptam Justint. Még emlékszem, mennyire örültem, és milyen vigyorral írtam minden egyes betűt. Hát ha akkor olyan boldog voltam, arra már nincs is szó, hogy most mennyire vagyok az!

Rengeteg idő eltelt december óta, ami azzal jár, hogy rengeteg minden történt. Oké, nem körítek. Egyszerűen kimondom: Együtt vagyunk Justinnal. :) Úgy együtt, mint barát és barátnő. Nem mint barát és barát. Még mindig legjobb barátok vagyunk egymás számára, csak ezt a fogalmat már egy sokkal magasabb szintre tornáztuk.

Persze a családban mindenki megdöbbent, hogy lehetséges ez, és bevallom, most is fura érzésem van. Fura visszagondolni a decemberre és a novemberre, amikor még barátok voltunk. Olyan hihetetlen.

Az első csók…awwh….valami leírhatatlan volt.*-* Lefogadom, hogy ilyen csókot a világban nem kapott még senki. Ebben teljesen biztos vagyok. Annyira gyönyörű volt. :) Ráadásul pontosan újévkor. Amint kilőtték az első tűzijátékot, éppen akkor ért össze az ajkunk. Te jó ég, még most is kiráz a hideg. :$ Azóta pedig már annyi minden történt, hogy fel sem sorolom, mert felesleges. Ezek az emlékek örökké belevésődtek az emlékezetembe, és nem fognak eltűnni soha. Ebben is biztos vagyok.

Most éppen New Yorkban vagyunk, és már szerepeltem újságban. Jeeeee. :D Najó, azért annyira nem viháncolok, mert még a végén rosszul sül el. Egyébként van egy olyan érzésem, hogy talán holnap már megint címlapon leszünk, mert ma készült rólunk olyan…hm…kismillió kép? :D Remélem a J betűs nyakláncom nem fog látszani… Ja, igen, ezt még nem is mondtam. Justintól kaptam egy nyakláncot, amin egy kicsi J betű áll. Az ő nyaklánca pedig ugyanolyan, és egy A betű áll benne.

Most, hogy így ránéztem Justinra – aki megjegyzem éppen mellettem szuszog – úgy belefirkantanám a könyvbe, hogy szeretem őt, de…nem is. Semmi de. Meg is teszem.

Szeretlek Justin. ♥

Na, ennek most ki kellett jönnie.:) Egyébként elmondhatatlan, hogy mennyire imádom őt. Ahányszor csak rám néz – mert már annyi is elég – olyan érzésem van, mintha nem is lenne olyan erős a csontom. Mintha csak egy pillantásával porrá tudná zúzni. És igen, ez így is van. Akárhányszor rám néz, mindig megremegek. A csókokról és egyebekről ne is beszéljünk…

Csak egyet bánok, ami kimaradt a kapcsolatunkból: a randi. A randi szinte hozzátartozik egy kapcsolathoz, de hát ez lehetetlenség ugye, mert a paparazzik… Na, mindegy. Nem azt mondom, megvagyok én randi nélkül, hiszen az esték…*-* jaj, az esték. :$ az esték bőven pótolják a randikat. :)

Húh, most megint sikerült 2,5 oldalt írnom. Elfáradt a kezem. Azt hiszem kell valami elfoglaltságot még találnom, mert még mindig nem tudok aludni, pedig 23:26 van. Most nagyon irigylem Justint, amiért ilyen békésen tud aludni. Na, mindegy.

Mára ennyi lett volna a kisbeszámolóm az elmúlt majdnem egy hónapról.

Majd jelentkezek. :) xoxo

Aztán visszazártam a biztonsági zárat, és hátrahajtottam a fejem a támlának. Nem, még nem vagyok álmos. Mi a fene történt velem? 

Egész idő alatt, még írtam a naplót volt egy olyan érzésem, hogy Justin engem néz. Lenéztem rá, és aludt. Nem tudom miért éreztem ezt, talán csak ezt akartam érezni. És igen, ez valószínűbb.

Halkan felálltam, és visszaraktam a naplót és a tollat a bőröndbe. Ez eddig a harmadik naplóm. Olyan 6-7 éve vezethetek naplót, és ilyen, hogy egy hónapig nem írok, még sosem volt.

Vetettem egy utolsó pillantást szerelmem felé, majd az ajtó felé igyekeztem. Halkan kinyitottam, majd bezártam, és a konyha felé indultam. Elsőként a hűtőt céloztam meg. Kivettem belőle a tejet, majd halkan visszazártam, és a szekrényben egy pohár után kutakodtam. Ez már nehezebben ment a sötétség miatt, de csak találtam egyet. Töltöttem a pohárba, majd visszaraktam a tejet. A pulton lévő kakaóporból szórtam bele, és egy kanállal elkutyultam. Úgy döntöttem állva maradok, hátha az állástól kifáradok, persze attól nem igazán lehet elfáradni. Belekortyoltam a kakaómba, és gondolkodni kezdtem. Persze ki lehetne más a téma, ha nem Justin? Gondolataim első szála a naplóm utolsó bejegyzésével kezdődött. A randi téma. Ha jobban belegondolok, jobban bánom, mint én azt gondolom. Ahogy írtam, a randi szerintem egy alapvető kezdése egy kapcsolatnak. És ez nekünk teljesen kimaradt. Bár, ha a másik oldalt nézzük, akkor rájövök, hogy nálunk semmi értelme a randinak. Hiszen gyerekkorunk óta ismerjük egymást, mint a saját tenyerünket, a randi pedig épp arra van, hogy megismerjük a másikat. És aztán még egy érv jutott eszembe a randi ellen, mégpedig az, hogy a mi kapcsolatunk remekül működik randi nélkül is. Szóval…kijelenthetem, hogy mégsem bánom, hogy nem volt randink.

Gondolataim következő szála az éjszakákról szólt. Erről is írtam a naplóban. Egyszerűen leírhatatlan, hogy mennyire imádom az estéket. Akkor csak egymásé vagyunk, semmi kamera, semmi fényképező, semmi felhajtás. Legalább ez az időszak megadatik nekünk, amikor foglalkozhatunk egymással. És ennek nagyon örülök.

Belekortyoltam a kakaómba, és egy húzásra leittam a feléig. Leraktam a pultra, és kicsit megigazítottam a pizsim, ami eléggé össze-vissza állt rajtam. A bugyi lentebb volt csúszva, az atlétám pedig még a köldökömnél is fentebb volt. Bár csodálkozásra semmi okom, mikor tudom, hogy Justin a „bűnös” ezek miatt.

Éppen folytattam volna belső monológom, mikor hirtelen még sötétebb lett azáltal, hogy valaki lefogta a szemem. Nem sokkal később – mikor éppen meg akartam szólalni – egy másik kéz lefogta a számat is, majd hátrafele kezdett húzni.

Szívem hirtelen úgy beindult, mintha menten ki akarna ugrani a helyéről. A valaki erősen húzott hátrafele, majd hirtelen előttem termett, és a falnak nyomott. Szememen lévő keze eltűnt, ám számon még mindig ott volt.

De valami nem stimmelt. Az arcát még nem láttam, mert teljesen sötét volt, viszont érintése nagyon ismerős volt. Különösen hasonlított a Justinéra. Az illető közelebb hajolt, de még mindig nem láttam semmit. Ám egy jel elárulta, hogy ki a „rablóm”: az illata. Mikor közelebb hajolt, rögtön megéreztem az illatát, s ezzel együtt hirtelen nagy megkönnyebbülés töltött el. Igen, Justin volt az. Tehát nem fognak elrabolni…

- Justin. – próbáltam hangosan mondani, de semmit nem lehetett belőle érteni a keze miatt. Próbáltam leszedni, de erősen ott tartotta.

- Akkor a szabályok. – szólalt meg halkan. Hangjából már 100%-osan tudtam, hogy ő az. – Én leveszem a kezem, te csendben maradsz. Én mérgesen megkérdezem, hogy miért hagytál egyedül az éjszaka közepén, mire te egyszerűen csak magadhoz rántasz, és szenvedélyesenmegcsókolsz. Értettük egymást, cica? – motyogta. Szám akaratlanul is mosolyra húzódott azon, amit leprodukált itt. Bólintottam, mire kezét levette.

- Eljátssz.. – próbálkoztam egyből beszélni, így keze villámgyorsan került vissza számra. Ellenkezésemet kifejezve csak szomorúan néztem szemébe, ami időközben „előkerült”.

- Megszólaltál, büntetést kapsz. Az egy csókot feltornásszuk kettőre. – erre megint csak bólintottam, majd amilyen gyorsan keze visszakerült számra, olyan gyorsan el is tűnt.

Ezután még közelebb lépett, annyira, hogy ajkai már súrolták ajkam, s testünk teljesen összeért. Kezeit megint bedugta pólóm alá, és ujjait gerincemen felvezette egészen a melltartómig.

- Szóval miért hagytál ott? – kérdezte, de cseppet sem sikerült mérgesre, inkább sajnálkozóra. Majdnem elnevettem magam, de visszafogtam. Azért egy mosoly mégis kicsúszott, amit gyorsan letöröltem. 

- Nem tudtam aludni. – suttogtam, és fejemet meg sem mertem mozdítani, annyira meglepődtem azon, amit időközben csinált. Nyakamhoz hajolt, és nyelvével végigkísérte nyakam vonalát egészen a kulcscsontomtól. 

- A bíróság úgy döntött, hogy ez egy óriási bűncselekmény volt, így megemelte a büntetést három csókra. – suttogta a fülembe, és kezét fenekemre simította. – Jöhet az első. – hajolt hátrébb, és szemembe nézett.

- Kis telhetetlen. – mosolyogtam, majd egyik kezemet nyakára simítottam, másikkal hajába túrtam, és közelebb húztam magamhoz. Ám egyszerre gondolkodtunk, és mialatt én közelebb húztam, ő is közelebb lépett, így kétszeresen közelebb lettünk egymáshoz, aminek az lett az eredménye, hogy annyira közel voltunk egymáshoz, hogy mindenünk összeért. Ám a dolgot ő sem, és én sem bántam, sokkal inkább élvezetes volt a helyzet, mintsem kellemetlen.

Nyugodt alvásom reggel egy puha érintés zavarta meg. Mivel nem éppen volt kedvem felkelni, a simogatás sem volt éppenséggel kellemes. De végül megadtam magam, és kinyitottam a szemem. Ám a várt személy helyett egy teljesen másvalaki állt előttem.

- Ó, Pattie. – ugrottam fel hirtelen meglepődöttségemben. 

- Lassabban is felkelhettél volna, nem eszlek meg. – nevetett, és megvárta, míg kinyújtózom. 

- Nem, nem azért, csak…másra…öhm…számítottam. – nyögtem ki nagy nehezen. Nem akartam Pattie-t megbántani.

- Igen, azt gondoltam. – mosolyodott el, és a kezembe nyomott egy papírt. – Kapkodd össze magad, az étteremben eszünk. Fél óra elég? 

- Ööö…persze. – bólintottam zavartan. – Justin? 

- Akkor fél 9-kor a nappaliban. – mondta, majd felállt, és pillanatok alatt tűnt el a szobából.

Nagyot sóhajtva nyugtáztam magamban, hogy Justin nagy valószínűséggel nemhogy a lakosztályban, már a hotelben sincs. Legalábbis ez volt a tippem. 

Lassan kibontottam a hófehér papírt, amin egy rövid üzenet állt Justin lehetetlen, számomra mégis elegáns írásával.

Pici Hercegnőm!

Remélem anya nem keltett túl hamar, és kipihented magad rendesen. Nagyon sajnálom, hogy nem találtál magad mellett ma reggel – ha egyáltalán bánod ezt.

Az ok, amiért eltűntem, a stúdió. Új ötletem támadt, és meg kell örökítenem. Majd beavatlak téged is, ígérem. A stúdiózás után még lesz egy kis elrendeznivalóm Brooklyn-ban, szóval olyan délután 3 fele otthon leszünk. Csináljatok valamit addig hármasban. Ja, és nagyon fontos : Semmiféleképpen ne nyúlj Ryan fogkréméhez!!!

Ó, még valami! Megharagudnál, ha azt mondanám, hogy elhoztam a fehér sálad? :$ Tudod, majdnem egy fél napot kell kibírnom nélküled, és legalább legyen valami a nyakláncon kívül, ami velem van, rád emlékeztet, és még az illatodat is pótolja. Remélem nincs harag. :)

Nagyon szeretlek, picim. ღ

Justin 

Mosolyogva zártam össze a papírt, és a tenyerem közt tartottam. 

Fogadjunk, Ryan fogkrémébe tett valami trutyit. Juj, szegény Ryan! De…ő akarta. 

Bár a levélnek kifejezetten örültem, egy mondat – helyesebben csak pár szó – nagyon bosszantott. Azt írta: „ha egyáltalán bánod ezt”. Ezért még tuti számolni fogok vele. 

Pillantásom hirtelen az éjjeliszekrényre támadt. Nem volt ott a fehér sálam. Nem tudom, miért pont azt vitte el, pedig csak pár percig volt rajtam. Annyi elég lenne, hogy átvegye az illatom? Bár, ha elvitte, akkor valószínűleg igen. 

Felsóhajtottam, majd feltápászkodtam az ágyból, és gyorsan felszedtem a reggeli dolgok elvégzéséhez szükséges „eszközöket”. A fürdő felé vettem az irányt. A nappaliba toppanva azt vártam, hogy mindenki ott lesz, de ez a mindenki senki volt. A konyhába is bepillantottam, de szintén senki. Hova tűnt mindenki?

Kicsit furcsálltam a dolgot, de aztán azzal a gondolattal, hogy a szobájukban öltöznek annyiban hagytam a dolgot, és bevonultam a fürdőszobába. Nagy sóhajjal leültem a kád szélére, és csak bámultam ki a fejemből.

Muszáj volt eljönnie ennek a napnak? Tudtam, hogy lesznek „Justin-mentes” napjaim, de nem akartam átélni őket. Nélküle olyan unalmasak a percek. Főleg egy ilyen éjszaka után… Jajj, te jó isten.:$

Csak addig bámultam egy fehér pontra, mígnem rájöttem, hogy az valahogy nem illik bele a képbe. Amint abbahagytam az ábrándozást, és fókuszálni kezdtem, rögtön felismertem egy papírdarabot. Ugyanúgy össze volt hajtogatva, mint amit Pattie adott, ugyanolyan hófehér volt, és így két méterről ha jól láttam, a sarkában egy Drin felirat díszelgett azzal az írással, amit száz közül is felismernék. Ezen nagyon meglepődtem, majd a felismerés villámcsapásként mosolyogtatott meg, a mosoly pedig egyre csak terebélyesedett, és vigyor formájában ült ki az arcomra. Ajkamba haraptam, és elvettem a papírt, ami a tükörnek volt borítva. Kezdtem izgatott lenni, bár nem tudom miért. Óvatosan kihajtogattam a finom papírt, és azonnal szembetaláltam magam ugyanazzal az elegáns macskakaparással. Tényleg nem tudom, hogy miért, de a következő pillanatban azt vettem észre, hogy a lábammal izgatottam kapálózom, a tenyerem pedig a számon pihen, hogy megállítsa a sikítást, ami ki akart belőlem törni. Megpróbáltam csillapítani az izgalmam, ám a vigyorig jutottam csak. Azért mégis jobb, mint a sikoltozás…:D Aztán belekezdtem a rövid üzenet olvasásába.

Remélem még épségben van a papír, és ahhoz jutott el, akihez kell. :)

Lefogadom, miután anya odaadta a papírt, te összeszedted a cuccaid, és idejöttél. Igazam van, vagy igazam van? :D Ez a kettes számú versenyző, alias kettes számú levél. Unatkoztam hajnalban, szóval kérlek ne nézz hülyének, hogy ilyeneket írok. :’) Remélem hamarosan megtalálod majd a harmadikat. :) Opszi, ezt a mondatot ne olvasd el !:$ Ajj, jól elárultam magam. Fenébe. Na, de mindegy. Gyorsan öltözz fel, és sipirc reggelizni, szivem. Egyébként nem tudom…neked eszedbe jutott már ma az éjszaka? Én mióta felkeltem, azon jár az eszem. :$ Nem fogok tudni stúdiózni. Látod mit teszel velem? De azért megismételjük majd. ;) Oké, befogtam. Úgy írnék most neked egy regényt… Na, oké. Csak még két szó :

Szeretlek, édesem. ღ

Justin