- Én is szeretlek. – motyogta, felelve arra, amit én feleltem a levelére.
- Csókolj meg. – csúsztam hozzá közelebb, és szorosabban öleltem a nyakát.
Nem tudtam mit reagál rá, csak lehunytam a szemem, és vártam a pillanatra, ami végre bekövetkezett. Hihetetlen volt megérezni puha ajkait, amik követelőzően tapadtak az enyémekre. Egy pillanatot sem kellett várnia, hogy megkapja a választ. Miután pedig ez megtörtént, nem hezitált. Nyelvével vadul tört utat magának, ami ellen egy cseppnyi kifogásom sem volt.
Annyira jó volt újra érezni a pillangókat, a remegést, a heves szívdobogást, a bizsergést, és minden „mellékhatást”, amit a csókjai okoznak. És erre nincs, és nem is lesz gyógyír. És nem is akarom, hogy legyen.
Ám mint általában, most is megzavartak minket épp akkor, mikor kezdtük nagyon belejönni.
- Csőcsá, pisisek! – hallottam egy ismeretlen hangot, és a hanglejtésből ítélve nagyon vigyoroghatott az illető.
Mint ahogy az várható volt, Justin felismerte az illetőt, legalábbis ezt szűrtem le a reakciójából. Elvált, és hátrapillantott az ajtóban álló férfira. Nem tudom, mit reagált, de a következő pillanatban már a hapsi mellett állt.
- Haver, mi az eget keresel itt? – pacsiztak le, és egymásnak ütötték a vállukat.
- Gondolom éppen megzavartam a nyalifalit. – vigyorgott a fiatal, göndör hajú emberke.
- Ezt eltaláltad. – veregette meg a vállát.
- Ő az újdonsült barátnő? – fordult Justin felé, de szeme sarkából engem lesett. Most mit kellett volna csinálnom? Úgy ültem a széken, mint akit odakötöztek. Gondolom azért felállni illett volna.
- Igen. Hagy mutassam be neked… - lépett mellém Justin, és felállított, majd magához húzott. …a barátnőm. – nyomott puszit az arcomra. Persze nem is én lettem volna, ha nem pirulok el. Jaj, Audrina…! – Audrina McCourtney. – tette hozzá Justin. – Barátnőm, legjobb barátom, és a kiskori barátom is egyben. Drin, ő pedig Ryan Good, egy jó barátom.
- Örülök. – nyújtottam a kezem mosolyogva, amit ő vigyorogva megrázott.
- Félénk. – nézett végig rajtam.
- Jaj, ne kezdd, oké? – nevetett fel Justin. – Még mindig nem vagy jó ezekben a megállapításos dolgokban. - Miért, nem vagy félénk? – nézett rám.
- Öhm… - kezdtem volna, de kínomban csak elvigyorodtam. Anyám, olyan ciki vagyok.
- Nem félénk, csak az ilyen marháktól fél. – ütötte vállba Justin Ryant.
- Egyem a húsod, te ökör. – vágott vissza Ryan.
- Ne így mutatkozz be a barátnőm előtt, mert komolyan félni fog tőled. Légy úriember, ami tudom, hogy számodra lehetetlen, de… próbáld meg. – vigyorgott Justin. Istenem, hogy tudják ezek ölni egymást.
- Hát persze. Hölgyem. – hajolt meg előttem, amin csak elmosolyodtam. – Ja, egyébként azért jöttem, hogy szóljak neked, hogy gyere ki. A bigéddel együtt. Itt van…
- Figyu, Ryan. – szólt közbe Justin, és hirtelen eltűnt a jókedve. – Baromkodhatunk, meg minden, de Drinnel és Drinről normálisan beszélj, értve vagyok? – nézett farkasszemet a hapsival.
- Justin, erre semmi… - próbáltam volna ellenkezni, de a hapek közbeszólt.
- Értve vagy, öcsi. És bocsánat, Audry. – nézett rám mosolyogva, amit csak egy biccentéssel elrendeztem.
- Na, ki van itt? – vigyorodott el újra Justin.
- Az Eenie Meenie próféta. – vigyorgott ezúttal Ryan is. Ezeknek aztán gyors a hangulatváltozásuk.
- Itt van Sean? – csillant fel Justin szeme. – Gyere, picim. – harapott ajkába, és az ajtó felé húzott. Tisztára felpörgött ez a gyerek. – Sean nagyon jó barátom, és már alig vártam, hogy bemutathassalak neki. – mosolygott rám, miközben áthaladtunk a szobán.
- Várj. – állítottam meg az ajtó előtt. – Sean Kingston? – esett le hirtelen.
- Igen. – mosolyodott el. Nekem pedig leesett az állam.
- Itt van Sean Kingston? – kezdett gyorsabban verni a szívem. – Öcséééém. Meghalok. – kaptam a homlokomhoz.
- Azért ne, oké? – nevetett fel, és egy puszit nyomott a számra, majd kihúzott az ajtón, amit végül a minket utolért Ryan zárt be.
A nappaliban volt mindenki, és a kanapékon ülve nevetgéltek. Mikor hallották az ajtócsapódást, szinte egyszerre néztek ránk.
- Sean! – vigyorodott el Justin, és Sean felé igyekezett, engem egyedül hagyva.
- Csá, haver! – pacsiztak le ők is, és Sean még fel is emelte Justint. Érdekes látvány volt. – Na, muti azt a híres barátnőt. Justin szó nélkül mosolyodott el, és felém sétált. Megkönnyítettem a helyzetét, és az utolsó lépéseket már én tettem meg.
- Sean, ő Audrina McCourtney, a barátnőm. – mondta Justin, és bár Sean-nak beszélt, végig engem nézett. – Drin, ő Sean Kingston.
- Tudom. – mosolyogtam, és próbáltam nem kimutatni a rajongásom, amit Sean iránt éreztem.
- Örvendek, Audrina. – nyújtotta fel a kezét, amit örömmel ráztam meg. Egy időben rengeteget hallgattam Sean számait. Ez a korszakom már lecsengett, de a rajongásom még mindig megmaradt, csak már azóta más a favorit. – Várj. Te vagy az, akit Justin kilinkelt Twitterre? – döbbent meg hirtelen.
- Igen. – bólintottam mosolyogva. – Amiért majd még számolunk. – lövelltem egy szúrós pillantást Justin felé, majd mosolyogva visszanéztem Sean-ra, aki csak felnevetett.
- Megjött a sütiii! – vigyorgott Pattie, és egy tálcával a kezében közeledett felénk.
- Íí, de jó, úgyis éhes vagyok. – vigyorodott el Justin, és a kanapé felé iszkolt, magával húzva engem.
***
- Egyébként…ha már így összegyűltünk…szeretnék valamit kérdezni. – fordított komolyra Justin egy éppen vicces témát. Mindenki kíváncsian nézett rá, többek között én is.
- Miről lenne szó? – tornázta fel magát Pattie egy elegánsabb ülőhelyzetbe, mivel majdhogynem feküdt a kanapén. - Gondolkodtam… - sóhajtott fel.
- Tényleg? Én is sokszor szoktam. Ezek szerint te is ember vagy. Üdv a klubban. – nyújtotta Justin felé Ryan a kezét, de Justin csak megforgatta a szemét.
- Rólunk. – nézett rám, jelezve, hogy mire gondol. Ezzel engem is kíváncsivá tett.
- Ajaj. Ez nem jelent jót. – ráncolta a homlokát Scooter. – Legalábbis az arcodból ítélve.
- Nem, nincs semmi komoly. – mentegetőzött. – Vagyis komoly, de nem rossz.
- Miről van szó? – firtattam, és előrébb hajoltam, hogy jobban lássam az arcát.
- A kapcsolatunkon gondolkodtam. Ugye előbb-utóbb úgyis kiderülne, hogy együtt vagyunk… - kicsit elmerengett.
- Ugye nem…? – rémült meg hirtelen Scooter. Neki már leesett volna? Hát nekem még baromira nem…
- Asszem de. – vigyorodott el Jus.
- Jólvan, oké, gratulálok nektek, de ebből én még nem értem meg. – mondtam cinikusan, majd kérdőn néztem Justinra.
- Na szóval. Gondolkodtam. És arra jutottam, hogy ugye egyszer úgyis kiderülne, hogy együtt vagyunk, így teljesen mindegy, hogy mikor. Semmi értelme sincs, hogy titkolózzunk. Ha ma derül ki, akkor is ugyanannyi utáló és támogató lesz, mintha 2 hónap múlva derülne ki. Értitek, mire gondolok? Az a baj, hogy nem tudom megfogalmazni, amit mondani akarok. – görnyedt össze, és elhúzta a száját.
- Én…értem. – bámultam magam elé.
- Én nem. – mondta mindenki szinte egyszerre, de most nem ezzel foglalkoztam. Megpróbáltam összeállítani a dolgot annyiból, amit mondott. Elég nehezen ment, ráadásul biztos sem lehetek abban, hogy jó dologra alapozok, de végül megszületett a végeredmény.
- Folytasd. – mondta Pattie.
- Én csak egy normális 17 éves életét akarom élni, aki beleszeretett egy lányba. Tudom, hogy a normális szó most nem aktuális, de a második része lehetséges. Miért kellene bujdosni a paparazzik elől? Miért kellene hazudni az egész világnak? Brad Pitt és Angelina Jolie is remekül megvan együtt, pedig ők már nem kispályások… - magyarázta Justin, néha-néha rám sandítva.
- És nekünk is könnyebb lenne. – bukott ki belőlem.
- Ez akart lenni a következő téma. – mosolyodott el.
- Kezdem érteni. – hunyorított Pattie, látszólag gondolkodva valamin.
- Könnyebb lenne, mert nem kellene örökösen attól félni, hogy hú, mikor jön egy paparazzi. A másik pedig…senkinek semmi köze, hogy mit kezdek a magánéletemmel. Zenész vagyok, a zenémet szeressék, ne az életemben turkáljanak. Azzal azt kezdek amit akarok. Nem a hülye paparazzik miatt akarom becsúfítani.
- Tehát ez volt a körítés. A lényeg az, hogy azt akarod, hogy megtudja a világ, ti együtt vagytok. – nézett Scooter kérdőn Justinra, hogy jól gondolja-e.
- Így bizony. – mosolyodott el szerelmem. – És a Jasmine-nal történt viszonyomból ítélve csak még rosszabb lenne, ha húznánk az időt, mert akkor megint az lenne, hogy na, tessék. Barátok voltak, és egymásba szerettek. Egyszerűbb, ha már egyből egymásba szeretünk. – nevette el a végét. – Arról pedig, hogy valójában mi még pelenkában is együtt játszottunk, senkinek sem kell tudnia. Az már tényleg magánügy. – karolta át a derekam, és a mellkasára vont. – Ennyi lett volna. – puszilt bele a hajamba, mintha csak velem beszélgetett volna.
Ezután hosszas csend ált be. Mindenki csak bámult maga elé, Justinnal mi addig jól elszórakoztattuk egymást: elvesztünk egymás szemeiben. Nagyon egyszerű volt, mégis tökéletes időtöltés.
- Na, valami válasz? – törte meg végül Justin a csendet.
- Alszok rá egyet kölyök, rendben? – állt fel Scooter.
- Scoo, beszélhetnénk? – pattant fel Pattie is.
- Sean, letelt az idő. – Ryan is felállt.
- Máris mentek? – szontyolodott el Justin.
- Majd beugrunk valamikor. – tápászkodott fel Sean. – Örülök, hogy találkoztunk, kicsicsaj. – mosolygott rám.
- Én is nagyon. – mosolyogtam vissza, majd csak úgy megöleltem. Kicsit én is meglepődtem, és épp el akartam húzódni, mikor visszaölelt. Pár pillanat múlva viszont elváltam, és Ryant is megöleltem. – Jó volt megismerni titeket.
- Téged is. – mondták majdnem egyszerre.
***
Jól esett nyakig elmerülni a forró vízben, és teljesen kikapcsolni az agyam. Sziesztaként visszaidéztem az egész napot, különösen hangsúlyozva Justin leveleit, amit már annyiszor olvastam, hogy majdnem kívülről tudtam. Na és a csók az erkélyen…Megnyugtató volt visszagondolni ezekre egy kád forró, habos vízben elmerülve. Úgy döntöttem, hajat mosok. Legalább azzal is húzom az időt, és okom lesz arra, hogy még tovább maradjak a vízben. Egyetlen húzással kiszedtem a hajamból a gumit, és egy laza mozdulattal a pultra hajítottam. Kicsit megráztam a hajam, és a nyakam körül habmentesítettem a vizet, majd nagy levegőt vettem, és a fejem búbjáig belemerültem a vízbe. Kinyújtottam a lábam, hogy a térdem se lógjon ki, és így már minden porcikám a vízben volt. Kellemesen ellazított, a fürdősó hatása pedig jól érezhető volt. Pár másodpercig áztattam a hajam, majd feljöttem a víz alól, és megtöröltem a szemem. A kedvenc samponommal rendesen megmostam a hajam, majd ugyanezt megtettem kondicionálóval is. Utóbbit pár percig rajtahagytam, majd ismét lebuktam a víz alá. Ezúttal több ideig voltam lent, hogy rendesen ki tudjam mosni a hajamból a „cuccot”. Mikor feljöttem, a szemem jobban viszketett, mert én hülye valahogy kinyitottam. Hogy hogy csináltam, nem tudom.
Miközben a szememet dörzsölgettem, valami szuszogásra lettem figyelmes. Felhagytam a szememmel, és óvatosan kinyitottam. Kicsit csípett, de nem volt vészes. Ám ami – helyesebben aki – a fürdőszobában volt, rendesen megijesztett.
- Justin, te mi a fenét keresel itt? – csúsztam automatikusan lentebb a kádban, bár így sem látszott semmim, hiszen a hab a nyakamig ért. Csak elmosolyodott, és nyugodtan ült tovább a kád peremén. – Menj ki, Justin. – parancsoltam rá, és kisepertem a szemembe lógó vizes tincseket. Mintha meg sem szólaltam volna, úgy ült tovább. – Justin. – néztem rá szúrósan.
- Imádom, mikor mérges vagy. – nyúlt bele a vízbe, és kicsit megfröcskölt.
- Fejezd be. – fogtam le a kezét, majd kihúztam a vízből. – Menj ki. – utasítottam újra.
- Miért? – görbítette le a szája sarkát, és közelebb csúszott. Én erre csak felvont szemöldökkel néztem rá.
- Vizes. – mutattam a peremre csodálkozva. Mosolyogva vállat vont. – Figyelj, menj ki, oké? Fürdök, ha nem vennéd észre. – próbáltam meg lelökdösni a peremről, de egy bizonyos pontnál tovább nem tudtam hajolni, hiszen akkor már nem fedett volna hab.
- Engem nem zavar. – mosolygott pimaszul.
- Egyáltalán hogy gondoltad, hogy csak úgy bejössz? – hagytam fel a próbálkozással, és visszafeküdtem a vízbe.
- Már fél órája bent vagy, kicsim. Lehetnél rám egy kicsit több tekintettel. Halálra unom magam a szobában. – vágta be a szomorú fejet.
- Akkor sem kéne bejönnöd, mikor fürdök. És ha éppen nem a vízben lettem volna? – dorgáltam.
- Hát igen…annak jobban örültem volna. – húzta el a száját.
- Hülye. – böktem meg, és megforgattam a szemem, mire csak elvigyorodott.
- Mikor leszel már kész? – kérdezte több perc csend után.
- Addig úgysem szállok ki, míg bent vagy. – hajtottam hátra a fejem, és lehunytam a szemem.
- Akkor én is belemegyek. – hallottam sunyi hangját, majd megéreztem ajkait.
- Justin. – toltam el magamtól, de még arra sem volt időm, hogy levegőt vegyek, ajkai rögtön visszataláltak az enyémre. Vizes hajamba túrt, és vadul követelte a választ. Gondoltam, most kicsit hagy szenvedjen a drága, így nem csókoltam vissza. Egyre erőszakosabban próbálkozott, majd hirtelen vadsága átváltott lassú, érzéki csókká. Mikor rájött, hogy így sem és úgy sem fog sikerülni, elvált.
- Csókolj meg! – utasított, és újra ajkaimra tapadt. Mosolyogva tűrtem, ahogy próbálkozik, és bő fél perc után, mikor ismét elvált, győzedelmesen vigyorodtam el.
Homlokán a ráncok a méregtől futottak össze, és épp szólásra nyitotta volna a száját, amikor arca kisimult, és egy mosoly rajzolódott rá. Ettől eléggé beijedtem.
- Azt hiszem túl sok ez a hab. – kezdett el lyukat vésni a habba, éppen ott, ahol belátna a felsőtestemre.
- Justin. Normális vagy? – csaptam a kezére, és gyorsan betömtem a lyukat.
- Gyere ki. – nézett rám szigorúan, mégis kérlelőn.
- Nem megyek ki, amíg bent vagy. – ismételtem magam. Szó nélkül kezdte újra tologatni a habot, de lefogtam a kezét. - Kimegyek. – néztem rá, jelezve, hogy hagyja abba, amit csinál. – De menj ki előbb.
- Nem. – rázta a fejét.
- Tessék? – vontam fel a meglepődöttségtől a szemem. – Na ide figyelj, Justin Bieber…! – kezdtem nagy felháborodással, de közbevágott.
- Elfordulok. Siess. – állt fel, és a nagy ablak felé igyekezett.
- Lesni fogsz. Menj ki.
- Nem fogok. Ígérem. – pillantott rám, majd eltakarta a szemét, és visszafordult az ablak felé. Ezen csak elmosolyodtam. Mint egy kis óvodás. Eltakarja a szemét….istenem…de olyan édes.
Gyorsan megragadtam a mellém készített törölközőt, és úgy tettem, hogy takarjon, amíg felállok, és kicsit letakarítom magamról a habot. Majd magamra csavartam, és elől betűrtem a sarkát.
- Meg ne fordulj! – parancsoltam rá, majd kiszálltam a kádból. A tükör előtt megállva gyorsan leellenőriztem, hogy az arckrémem rendesen lemostam-e fürdés közben, majd hátrahajtottam a fejem, és a hajamat picit megrázogattam.
Épp befejeztem volna, de „valaki” hátulról nekem simult, mire megdermedtem. Egyik kezét derekamra vezette, és szorosan magához húzott. Leengedtem a kezem és előrehajtottam a fejem, így a tükörben láttam, hogy másik kezével éppen a törölközőt akarja kibontani.
- Justin! – kaptam el a kezét, és karjai közt megfordultam. – Mi van veled? – próbáltam dorgáló hatást elérni, de a mosoly miatt, ami arcomra kiült, kicsit sem sikerült.
- Nem tudom. – motyogta, és közelebb rántott magához. Szabad kezével hajamba túrt, és ajkaimhoz hajolt. – Ma keveset kaptam belőled. – suttogta, majd mielőtt válaszolhattam volna, bekapta felső ajkam, és lágyan megcsókolt. Ezúttal nem ellenkeztem, pillanatok alatt visszacsókoltam. Miközben kezemet tarkójára simítottam, ő éppen az ellentétét tette. Kezét derekamról lesimítottam fenekem alá, és egy hirtelen mozdulatot követően már a hideg pulton ültem, amitől felszisszentem. Egy pillanatra elvált ajkaimtól, hogy szétnyissa a lábam, majd miután beállt közéjük, szorosan nekem préselődött, és újra megcsókolt. Éppen olyan magasságban voltam, hogy derekát kényelmesen át tudtam fonni.
