|| Huszonkettedik fejezet ||

Nem válaszolt. Mit válaszolt volna? „Igen, eléggé borzalmas lesz”? Keze hátamat simogatta, ezzel olyan „semmibajnemleszmajdénvigyázokrád” érzést keltve bennem. Hálámként csak egy puszit nyomtam nyakára, és még szorosabban öleltem. 

- Mi is vagyunk ilyen édesek, mint az a két kis cukorpofa ott? – bökte meg Nicol Ryant, és állával mosolyogva felénk bökött. 

Ezen csak elmosolyodtam, és kaptam a homlokomra egy puszit Justintól.

- És hogyhogy még nincs kép rólatok? – kérdezte Nicol. – Úgy értem, a paparazzik csak lógnak a legnagyobb sztáron. – nevetett. 

- Nem tudom, de addig jó, amíg nincs. – mondta Justin, és látszott rajta, hogy már csak a paparazzi szótól is kirázza a hideg. Szegénynek lehet elég baja velük… 

- Szerinted mit szólnának hozzá a rajongók? 

- Ebben a témában nem nagyon adok a véleményükre. Bármi másban igen, de ebben nem. – nevetett Justin, és végigsimított az arcomon. Hálásan elmosolyodtam, de ezzel semmit nem tudtam kifejezni. Sőt! Semmivel nem lehet kifejezni, hogy mennyire hálás vagyok neki. Annyi mindent tesz meg értem, és olyan édes, és…awwh.

- Egyébként meddig maradtok, Ryan? – fordultam felé. 

- Ameddig csak tudunk. – vont vállat. 

- Akkor jó sokáig maradjatok. – nevettem, mire csak elvigyorodott. 

- Na. Csináljunk valamit. – javasolta Justin. 

- Először pakoljunk ki. – nevetett Nicol. – Aztán jól megszorongatom azt a nőszemélyt. – vigyorgott rám, mire csak félénken elmosolyodtam, és egy puszit küldtem felé a levegőbe. 

- Héé, ilyet én még nem is kaptam. – morgott Justin. 

- Itt ülök az öledbe. Minek neked levegőpuszi? – forgattam meg a szemem.

- Igaz is. Jobbat tudok. – mosolygott, majd arcomra simította a kezét, és közelebb vont magához. Hezitálás nélkül csúsztatta ajkaimra az övét, és gyengéden, vigyázva beleharapott alsó ajkamba. Majd elmosolyodott, és rendesen megcsókolt. Nem akartam Nicol és Ryan előtt túlságosan hevessé tenni a dolgot, de nem bírtam megállni, hogy ne húzzam közelebb magamhoz. Szerencsére ő is így gondolkodott, így mikor kezdtük volna belejönni, elvált. Bár nagy nehezen, de sikerült nekem is.

- Komolyan mondom, tiszta falnivalók vagytok. – vigyorgott Nicol. 

- Tudjuk. – mosolygott Justin önelégülten, és jó szorosan magához szorított, én pedig átkaroltam a nyakát, és ugyanúgy szorítottam. Egyáltalán nem volt kellemetlen, különösen jól esett érezni őt…ilyen közelről. 

- Na, menjünk pakolni, aztán csináljunk valamit…négyesben. – vigyorgott Ryan. 

- Benne vagyok. – kacsintott Justin. – Na, gyere, Szépségem. – karolta át a derekam, és segített felállni. 

- Justin, járni még tudok. – nevettem. Elmosolyodott, majd nekem simult, és fülemhez hajolt. 

- Csak szeretném, ha átölelhetnélek. – suttogta. Ajkai súrolták a fülem, amitől kirázott a hideg. Amit mondott, attól pedig egyenesen elolvadtam. Most úgy őszintén? Lehet valaki ennél édesebb? Egyértelműen nem. 

- Szeretlek. – suttogtam vissza, és hajába túrtam. Elhajolt, én pedig nyomtam a szájára egy hosszú puszit.

- Én is. – mosolygott. Átkarolta a derekam, és elindult a lépcső felé, miközben intett Nicolnak és Ryannek – akik mosolyogva figyeltek minket – hogy kövessenek. 

Felcuccolták a bőröndjeiket, és bepakoltak a mellettünk lévő vendégszobába. Ott is franciaágy volt. Azt hiszem, ezzel a nappal kezdődött meg életem legszebb, legváltozatosabb, legeseménydúsabb, és legfőképpen legJustinnaltelibb, no és legszerelmesebb része. Vagy esetleg már Újévkor megkezdődött? 

- Tessék. – nyújtotta elém Justin a teámat, miután visszaérkezett vele. 

- Köszi. – vettem el tőle óvatosan, mert még mindig meleg volt. Arrébb csúsztam a kanapén, hogy le tudjon ülni mellém. – És Nicol! – fordultam felé. – Nem gyanítottad, hogy Justinhoz jöttetek, mikor megláttad Pattie-t?

- Az az igazság, hogy sosem láttam még Pattie-t. – nevetett, miközben Ryan-nel együtt kipakoltak a bőröndből a szekrénybe. Mi csak a kanapéról néztük tevékenykedésüket. – Tudod, nem vagyok valami hű de nagy belieber. – nézett Justinra félénken. – Azaz…csak nem voltam. – javította ki magát. 

- Már az vagy? – vigyorgott Justin. 

- Nem. Nem vagyok a rajongód. A barátod vagyok… - magyarázta. 

- Igaz is. – bólintott mosolyogva. 

- Audry, te meg nem is mondtad, hogy együtt vagytok. – dorgált barátnőm. 

- Te sem mondtad, hogy együtt vagytok. – vágtam vissza. 

- De mi csak 8 napja. Ti már gondolom azóta, mióta eljöttetek. 

- Nem. Újév óta. Szóval ti régebb óta. Mert ma hatodika van. Bibibííí. – nyújtottam rá a nyelvem, mire csak nevetve visszanyújtotta. 

- Újév óta jártok? – vigyorgott Ryan. 

- Nem egészen. – ráztam meg a fejem. 

- Újévkor volt az első csók. – vette át a szót Justin, és miközben beszélt, mosolyogva kémlelt engem. – Rá két napra kérdeztem meg, hogy lesz-e a barátnőm. 

- Komolyan Újévkor volt az első csók? – görbítette le a száját Nicol. 

- Igen. Miért? – ijedtem meg hirtelen. 

- Mindig arról álmodtam, hogy az újévet egy csókkal kezdjem. – húzta el a száját. 

- Ott lesz 2012. – kacsintott rá Ryan, mire Nicol csak rámosolygott. 

- Majd mesélsz. – nézett vissza rám Nicol, és figyelmeztetően felém mutatott.

- Persze. – mosolyogtam. 

- Biztos akarod hallani, Nicol? – nevetett Justin. 

- Miért? – nézett hol rám, hol Justinra. 

- Csöppnyit túl romantikus. – mutattam az ujjammal pár millit, és ajkamba haraptam. 

- Ajj, egyelek meg. – húzott Justin magához, és belepuszilt a hajamba. 

- Rágós a húsom. – figyelmeztettem nevetve. 

- Megbirkózom vele. – rántott vállat. Leraktam a dohányzóasztalra a teát, és befészkeltem magam az ölébe. 

Legalább fél órán keresztül pakolásztak, mialatt mi jól elszórakoztattuk egymást Justinnal. Megittam a teámat is, aminek az utolsó cseppjeit Justin szürcsölte ki. 

- Oké, kész vagyok. – nyújtózott egyet Ryan. – Nic, rakd ide a rózsaszín bőröndödet. – hangsúlyozta a rózsaszínt, és a sarokba mutatott. 

- Úgy érted a lila bőröndömet. – vágott vissza Nicol. 

- Nem vagyok színvak. Az még mindig rózsaszín. - forgatta meg a szemét Ryan. - Srácok, ugye ez rózsaszín? – fordult felénk. 

- Igen. – válaszoltunk Justinnal egyszerre, mire csak egymásra mosolyogtunk. 

- Na tessék. – forgatta a szemét Nicol. – Jól leszavaztatok. – nézett ránk. – Az akkor is lila. – húzta fel az orrát. 

Éppen válaszoltam volna, mikor kopogtak.

Lassacskán kinyílt az ajtó, majd megpillantottam Jasmine-t. Egy tálcát tartott a kezében, ami ha jól láttam különféle édességekkel volt megpakolva.

- Pattie megkért, hogy hozzam fel nektek. – mosolygott, majd bezárta az ajtót. Az előttünk lévő dohányzóasztalra rakta le a tálcát, majd felegyenesedett, és végignézett rajtunk. – Mit csináltok? 

- Nicol meg Ryan kipakolt. – mosolyogtam rá. Ránéztem Nicolra, aki felhúzott szemöldökkel nézett rám. Egy ideig csak bambultam őt, majd leesett. – Ja! Ja, persze. Öhm… - dadogtam. – Jasmine, ő itt a legjobb barátnőm, Nicol Grenee. – mutattam Nicolra. – Nicol, ő itt Jasmine Villegas. – mutattam Jasmine-ra. Megkíméltem magam a felállástól, de így is egyszerű volt megoldani. 

- Szia, Nicol. – mosolygott Jasmine, majd Nicol mellé lépett, és megölelte. Barátnőm kissé meglepődött először, de aztán visszaölelt. Kicsit túl sokáig is… Ryan észrevétlenül megbökte, így elengedte Jasminet.

- Jas, bemutatom neked a barátnőm. – vigyorgott Ryan. Bár nem igazán láttam Jasmine arcát, de így oldalról is tisztán lerítt róla, hogy mennyire meglepődött. Felém pillantott. 

- Te mutattad be őket egymásnak? – kérdezte. 
- Nem. Bonyolult történet. – mosolyogtam. Nem volt nehéz mosolyognom, miközben Justin karjai között pihentem, ő pedig folyamatosan simogatott. Hol a hajam, hol az oldalam, hol a karom. Apró, gyors puszikat is kaptam tőle az arcomra, a homlokomra, néha a számra. Nem is azon csodálkoztam, hogy mosolygok, hanem azon, hogy tudok egyáltalán odafigyelni valamire is. 
- Ó, értem. – bólintott. Ezután kínos csend állt be, és láttam Jasmine-on, hogy kissé feszülten érzi magát. 

Ismerem ezt az érzést. Nem egyszer voltam már olyan helyzetben, hogy úgy éreztem, nem oda való vagyok. 

- Gyere, ült le. – mutattam a mellettünk lévő kanapéra. Hálásan rám mosolygott, majd leült. 
- Egyébként mi már kész vagyunk. – szólt közbe Nicol. – Jöhet a szorongatás? – kacsintott rám. 
- Várj, feltápászkodok. – nevettem, és kiszálltam Justin öléből. 
- Elrabolom a csajodat, nem gond? – húzogatta Nicol a szemöldökét, miközben Justinra pillantott.
- Tőlem nem tudod elrabolni, az száz. – mosolygott büszkén. Nicol csak kinyújtotta a nyelvét, majd elém lépett. 
- Hiányoztál, csajos. – mosolygott. 
- Ajj, te! – nyöszörögtem, és a karjaiba omlottam. Szorosan ölelgettük egymást, szinte már a szusz is elfogyott belőlem. 
- Ki gondolta volna, hogy aki miatt egyszer eljöttél, amiatt fogunk most újra találkozni. – nevetett. 
- Kösz, Justin! – szóltam hátra, mivel én háttal álltam neki. 
- Majd rendezzük a számlát. – mondta, és szinte biztos voltam benne, hogy az a huncut vigyor ül az arcán. Nicol elengedett, én pedig adtam az arcára egy nagy puszit, amit duplán vissza is adott. 
- Leszakad a pofám, Nicol. – próbáltam érthetően beszélni, de nem igazán sikerült, mivel annyira nyomta a száját az arcomra, hogy teljesen mozdíthatatlan volt az állkapcsom. 
- Bocs. – vigyorgott rám. 
- Ah. – fújtam ki a levegőmet. – Semmi baj. – ráztam meg a fejem nevetve. 
- Ember, meg van még a jakuzzid? – huppant le Ryan a kanapéra, ahol az előbb még én ültem. 
- Hékás! Elfoglaltad a helyem? – vágtam be a durcit. 
- El hát. – vigyorgott. – Nic? – csapkodta meg a combját, mire Nicol szinte beleugrott az ölébe. 
- Gyere, édesem. – nyújtotta felém Justin a kezét. Kezéről felvezettem a tekintetem, egészen a szájáig. Ott megakadtam. Örök rejtély marad számomra, hogy tud valaki ilyen csábítóan mosolyogni. Kész őrület. Aztán tovább haladtam a szemére, amiben még ilyen távolról is teljesen elvesztem. De igyekeztem nem hülyének látszani, így csak elmosolyodtam, megfogtam a kezét, és hagytam, hogy az ölébe húzzon. Mikor elhelyezkedtem, egy puszival „jutalmaztam” az arcán.
- Ide kérem. – mutatott a szájára. 
- Már kaptál sokat. – incselkedtem. 
- Sajnálom, nem tudok betelni vele. – görbítette le a száját. – Kérem. – simította kezét a nyakamra, és közelebb hajolt. 
- Nézőközönségünk van. – húztam az agyát tovább. Egy pillanatra a többiek felé nézett, majd vissza a szemembe, és megrántotta a vállát. 
- Majd becsukják a szemüket. – mosolygott, és még közelebb vont magához.

Hallottam, hogy felkuncognak mellettünk. Én pedig már nem bírtam tovább. Ajkai centikre voltak az enyémtől, és egyszerűen nem tudtam már nemet mondani. Így hajába túrtam, és ajkaira csúsztattam az enyémeket. Még el sem kezdtem csókolni, ő máris visszacsókolt. Ezen elmosolyodtam, mire gyengéden beleharapott felső ajkamba. Ajkunk lassan mozgott egymásén, ami kifejezetten jólesett. Kezét combomra csúsztatta, majd egyre haladt fentebb. Nekem pedig egyre jobban kezdett verni a szívem. Szinte tombolt a mellkasomban. De most, kivételesen egyáltalán nem éreztem semmilyen szédülést. Amint keze fenekemre ért, villámgyorsan megmarkoltam, és levettem onnan. Engedte, hogy maga mellé rakjam, majd újra megpróbálkozott. Én pedig újra levettem, és ezúttal továbbra is markoltam. Belemosolyodott a csókunkba, és éreztem, amint nyakamról lecsúszik a keze. Hirtelen elváltam.

- Dilis. – fogtam le a másik kezét is. Elvigyorodott, és megpróbálta kiszabadítani. Nem sikerült neki, bár szerintem feleannyira sem erőlködött, mint én. Sőt, biztos. – Justin. – szóltam rá, mikor továbbra is folytatta. Vigyora letörölhetetlen maradt, és kezével össze-vissza kezdett kalimpálni. – Justin. – nevettem, és megpróbáltam egyenesbe hozni, de korántsem sikerült. Hirtelen a két kezemet összezártam, ezzel persze az övéit is, és a hasamhoz szorítottam. Nem adta fel; csikizni kezdett. Ezzel viszont nem hatott meg. 
- Ó, nem vagy csikis. – emlékeztette magát. – Nem baj. Majd most leszel. – vigyorodott el, és tovább csikolt. Egy ideig még bírtam, és azt éreztem, mint általában. Enyhe bizsergés, de tűrhető. Aztán nem tudom mit csinált, de hirtelen kitört belőlem a nevetés. Furcsa volt érezni, hogy milyen, ha csikis vagy. Így még sosem csikoltak meg, hogy ennyire csikizett volna. 
- Na, ki is a nem csikis? – nevetett. 
- Jus…tin…fe….fejezd…b….be. – dadogtam, és össze-vissza kapálóztam, hátha abbahagyja, miközben szakadtam a nevetéstől. Egyszer szegény Ryant is megrúgtam, mire a talpamat kezdte csikizni. – Ne mááár! – szinte sikítottam, annyira nevettem. – Jus… - próbáltam megkérni, hogy fejezze be, de még a nevét sem tudtam egészben kimondani. 
- Várj, Ryan. – fejezte be hirtelen, és Ryan kezét is lefogta. 
- Huh. Kösz. – fogtam a hasam. 
- Na szóval, kis is a nem csikis? – ültetett vissza normálisan az ölébe.
- Nem tudom, hogy csináltad. – lihegtem. 
- Dr. Bieber mindent tud. – mosolygott. 
- Az. – forgattam meg a szemem. 
- Nem hiszed el? – nyúlt újra a hasamhoz. 
- Oké, de. – nevettem, és lefogtam a kezét. 
- Mondtam már, hogy milyen édesek vagytok? – mosolygott ránk Jasmine, és oldalra hajtott fejjel „csodált” minket.
- Mindenki ezt mondja. – nevettem. 
- Mert azok vagytok. – mosolygott Nicol. 
- Tudjuk. – hozta Justin a formáját. 
- Ne egóskodj. Csak szelíden. – böktem vállba, majd elvigyorodtam. Oké, ezt a szelíd dumát még én sem gondoltam komolyan… 
- Örülök, szivi, hogy már semmi bajod. – nyomott puszit az arcomra. 
- Dr. Bieber csikizése csodákra képes. – paskoltam meg az arcát. 
- Vagy inkább a csókolózási tudománya. – vigyorgott önelégülten. 
- Föld hívja Justint. – néztem rá komolyan. 
- Oké, befejeztem. – mosolygott rám édesen. Abban a pillanatban a komolyságom porrá hullott, és ismét elgyengültem, mint mindig, ahányszor csak rám mosolyog, vagy egyszerűen csak rám néz.
- Tudom már mit felejtettem el! – csapta össze a kezét Ryan. – Popcornt! Öcsém, micsoda ingyen mozi lett volna itt! – csóválta szomorúan a fejét. 
- Jut eszembe. Titeket még nem is láttunk csókolózni. – mosolyogtam rájuk. 
- És? – nevetett Nicol. 
- Hajrá! – biztattam őket.

Egymásra néztek, és elmosolyodtak. Aztán kis idő után végre megcsókolták egymást. Olyan kis édik voltak. De teljesen másak, mint mi Justinnal. Ezt úgy is meg tudtam állapítani, hogy nem kívülálló vagyok. Justin mindig óvatos, és nagyon…érzéki. Úgy értem, az oldalamat, a nyakamat, az arcomat, mindig simogat valamit. Én pedig mindig a hajával szórakozok, vagy éppen a puha arcát simizem. Ryan és Nicol viszont egy vadabb stílust képviselnek. Náluk nincs ilyen *pármásodperchatásszünetacsókelőtt*, ami szerintem hozzátartozik a csókhoz. Olyan romantikus, mikor a pasi a lányhoz hajol. Ők viszont rögtön egymásnak estek. És a részletekre sem nagyon figyelnek. 

Mi Justinnal a romantikusabb oldalt képviseljük, ők egy fokkal még lentebb vannak. Ez lehet annak is az oka, hogy köztük még nincs meg az az erős kötődés, ami köztem és Justin között. Mindenesetre megállapíthatom, hogy Justin sokkal romantikusabb. Persze van vadabb oldala is, ami ugyanolyan jó, mint a romantikus. És ezt nagyon imádom benne. Mindig is ilyen pasiról álmodoztam. És egyszer csak megkaptam. Mikor a legkevésbé számítottam rá. És akire a legkevésbé számítottam volna. De kétségtelenül Justin az, akit el tudnék képzelni az álomvilágom hercegeként.

Gondolatmenetemből Justin puszija zökkentett ki. 

- Te mit gondolsz? – kérdezte, mire mindenki felém kapta a tekintetét. 
- Tessék? – néztem rá. – Miről? Vagyis… - próbáltam kimagyarázni magam. 
- Jó reggelt neked is. – nevetett. – Társasozzunk? 
- Társas? Ó, ne. Most ne. – nyöszörögtem. Szinte el tudtam képzelni az arcom, amint a szenvedés kiül rá. 
- Akkor? – kérdezte Ryan. 
- Figyu, Jasmine! – fordult Justin Jasmine felé, mire az illető rá kapta a tekintetét. – Neked most nincs pasid? – mosolygott kajánul. 
- Nincs. De máris felejtsd el az ötletet. Tudom mit akarsz, de nem. – nevetett Jasmine. Justin legörbítette a szája szélét. 
- Jó buli lett volna. 
- Párkeresés a sztárnak… - nevettem. 
- Hallod, Audry. – fordult felém Nicol. – Tyler hívott már? – kérdezte. 

Amint kiejtette az illető nevét, hirtelen kirázott a hideg, és éles fájdalmat éreztem a tenyeremben. 

- Au, Justin. – suttogtam, és a kezemhez kaptam. Ugyanis Justin a hirtelen jött dühtől összeszorította a kezét, ami az enyémet fogta, így belemélyesztve a körmét a tenyerembe. 
- Jaj, Drin, sajnálom. – engedte el a kezem. – Ó, istenem, nagyon sajnálom, Drin. – mentegetőzött, és ijedten markolászta a kezem, a tenyeremet vizsgálva. 
- Nem, semmi baj. – nyugtattam. – Annyira nem érzem. 
- Sajnálom, csak… 
- Tudom. Semmi baj. – szakítottam félbe, és rámosolyogtam. Arcáról ezzel nem sikerült eltűntetni a ráncokat, így végigsimítottam puha bőrén, amitől rögtön rendezte vonásait. – Tudod, Nicol… - hajtottam le a fejem. – Tyler itt volt. És hát…nem éppen baráti kapcsolatban váltunk el. – vontam vállat. 
- Komoly? – döbbent meg. Felpillantottam rá. 
- Felhúzta magát, amikor megtudta, hogy Justin és én együtt vagyunk, és olyat mondott, amit nem kellett volna. – szűrtem a fogaimon keresztül, és éreztem, ahogy ezúttal nekem szorul ökölbe a kezem. 
- Mit mondott?
- Azt mondta… - kezdtem, de hangom elcsuklott. Justin megnyugtatón simogatta a kezem, és kiegyenesítette az ujjaim. – Azt mondta, hogy majd jusson eszembe ő, amikor Justin pár hónap után elhagy. – suttogtam. 
- Komolyan ezt mondta? – kérdezett vissza meglepődve. 
- Ezt. – bólintottam. – Utálom őt. – motyogtam, és ujjaim akaratlanul is összezáródtak, de Justin ismét kiegyenesítette. 
- Ne edd magad rajta. Csak egy seggfej. – simogatta a hátam. Bólintottam, és egy mély levegővétellel igyekeztem a haragot örömmé változtatni. 
- Sajnálom. – hajolt Nicol közelebb, és szorosan megölelt. 
- El sem tudod képzelni, milyen jó, hogy itt vagy. – suttogtam bőrébe. 
- De. El tudom. Mert nekem is elképesztően jó érzés. – dörzsölgette a hátam. Aztán elhajoltam tőle, útközben pedig egy puszit hagytam arcán. 
- Nem megyünk vacsizni? – vetette fel az ötletet Jasmine. 
- Nagyon rám férne. – nevetett Justin, és megsimogatta a hasát. Azzal mindannyian felálltunk, és a párunkkal az oldalunkon lefelé vettük az irányt. 

Megsajnáltam Jasmine-t. Szegény egyedül van, több szempontból is. Mindannyiunknak van barátja, illetve barátnője, csak neki nincs. És mindannyiunknak itt van a legjobb barátja, illetve barátnője. 

Elhatároztam, hogy segíteni fogok neki, hogy be tudjon illeszkedni.De amint elhatároztam, máris szertefoszlott, mivel rájöttem, hogy holnap van az utolsó nap, amikor még itthon van Justin. Aztán beindulnak az interjúk, a fellépések, satöbbi. Szóval egy napot még kibír Jasmine. De igyekezni fogok, hogy jól érezze magát. 

A közel 1 órás vacsi után mindenki megfürdött. Gyorsan ment az egész. Nem is csodálkozok, hiszen annyi fürdőszoba van, mint égen a csillag. Na, nem mintha másból kevesebb lenne… 

Elég fáradtan estem be az ágyba, meg sem várta, hogy Justin visszajöjjön a fürdésből. Gondoltam, úgysem alszom el. 

Hát nem így történt. 

Éreztem, hogy szemhéjam egyre jobban vágyik arra, hogy lecsukjam, ezzel elősegítve az alvást. Így hát megtettem. Alig telt el 5 perc, éreztem, hogy kezd elhomályosodni a világ, és átlépem Álomvilág rózsaszín küszöbét, ahol Justin már vár rám a fehér lovon…