|| Tizennyolcadik fejezet ||

- Tényleg sajnálom azt… - nézett rám fájdalommal teli szemekkel.
- Nem a te hibád volt, Justin. – suttogtam mosolyogva, és arcára simítottam a kezem, mire ajkaimhoz hajolt.
- Én… - vett mély levegőt, pár pillanatig benntartotta, mialatt gondolkodott, majd fejcsóválva kifújta. – Szeretlek. – motyogta, majd egy hosszú puszit adott ajkaimra.
- Én is szeretlek. – mosolyogtam, mikor elvált. Elmosolyodott, hüvelykujjával végigsimított járomcsontomon, majd kiszállt.


Én is így tettem. Majd hárman elindultunk a bejárat felé. Én voltam köztük, de Justin természetesen tartotta a távolságot, mintha csak barátok lennénk.

Előre féltem, hogy mit fogok látni, mikor belépek. És félelmem nem volt hiábavaló, ugyanis az egész áruház úgy nézett ki, mintha most szedték volna ki a képzeletemből. Mindig is vágytam egy olyan helyre, ahol minden megtalálható – mivel biztos voltam benne, hogy itt a tűtől a repülőig minden van – és azt veszek, amit akarok. De most, hogy itt volt a lehetőség, kissé lelkiismeret-furdalásom volt. Már így is, hogy csak bejöttem. Hiszen azért nem fillérekért osztogatják itt a cuccokat, én pedig mindig is spórolós fajta voltam…

- Justin, ezt ugye nem gondoltad komolyan? – néztem rá szinte félve, és óvatosan lépkedtem a szembántóan ragyogóra fényezett padlón. – Itt még hozzáérni sem merek a dolgokhoz, nemhogy vásárolni. – nyöszörögtem. 
- Pedig hozzá kell szoknod. – mondta egyszerűen. – Ó, Supra! – bökött állával egy bolt felé, és elvigyorodott. – Gyertek, csajok. Magas sarkú is van. – kacsintott ránk, majd szaporázni kezdte a lépteit.

Kissé félve, de követtem őt. Égett bennem a vágy, hogy végre átélhessek egy olyan igazi shoppingolást. Mint a filmekben…boltból ki, boltból be, mindig újabb szatyorral gazdagodva. Nemhiába, nőből vagyok… de a spórolási mániám mindig is visszatartott az ilyenektől. Most viszont szinte késztetést éreztem arra, hogy megtegyem. Hiszen be kell vallani, ez nem igazán fog megkottyanni Justin pénztárcájának… De bennem még mindig erős tiltakozás volt ez ellen. 

Átléptük a bolt küszöbét, aminek az ablakra ragasztott hirdetőtáblák anyaga is csillogó fából volt, vagy nem is tudom. Teljesen elkápráztatott ez az egész.

- Előbb a férfi részleg. – vágta rá Justin. 
- Kettő az egy ellen arányban a női. – vigyorgott Jasmine, mire Justin csak megforgatta a szemét. Vonakodva, de a női részleg felé vonszolta magát, mi pedig jókat nevettünk ezen a látványon. 
- Majd kapsz gumicukrot. – simítottam végig arcán, és azzal a lendülettel tovább is mentem a cipők felé.

Tekintetem rögtön összebarátkozott egy legalább 10 centis, tűzpiros magas sarkúval. 

- Na azt nem. – lépett mellém Justin, és ijedt tekintettem nézte hol a cipőt, hol engem. – Oké, hogy kisebb vagy nálam, de ezzel az izével egy óriás leszel mellettem. – ült ki arcára a rémület. 
- Nyugi, nincs szükségem rá. Csak megtetszett. – mosolyogtam rá bíztatóan. 
- Huh…oké. – nevette el magát felszabadultan. – Mit szólnál ehhez? – mutatott egy másik darabra. Egy bokacsizma volt, pár árnyalattal sötétebb bézs színben, mint az enyém. Fűzős volt, amitől már eleve megőrültem. 
- Értesz valamihez, édes. – nevettem, és megnéztem, hanyas méret. – Eggyel nagyobb kell. – állapítottam meg, és a dobozokon a 39-es szám után kezdtem keresni. 
- Tudok segíteni valamiben? – hallottam magam mellől egy kedves hangot, mire az illetőre néztem.
- Ebből a csizmából szeretnék 39-est. – mondtam. 
- Bézs színű legyen? – kérdezte, miközben leguggolt a dobozokhoz. 
- Igen, ha lehet. – bólintottam. Pár pillanat múlva kihúzott egy dobozt a sorból az eladó és felém tartotta. 
- Nagyon köszönöm. – mosolyogtam. 
- Örülök, hogy boltunkban köszönthetünk, Justin. – fordult Justin felé a nő. 
- Igazán köszönöm. – mosolygott Justin kedvesen. 
- Nagy tolakodás lenne, ha kérnék egy autogramot a kislányom számára? – húzott elő egy noteszt, és egy tollat a farzsebéből. 
- Természetesen nem. Hogy hívják a kislányt? – vette el Justin, és kinyitotta egy üres lapnál. 
- Audrina. – mondta, mire hirtelen felkaptam a fejem. 

Justinra néztem, aki elmosolyodott, de szemével intett, hogy ne szólaljak meg.

Aztán valami Sok szeretettel Audrinának féleséget kapart a papírra, majd aláírta, és visszaadta a nőnek.

- Igazán köszönöm. – mosolygott a nő. 
- Felpróbálom. – mondtam Justinnak, és leültem egy közeli székre. Kicsomagoltam a cipőt, és megfosztottam mindenféle belegyűrt galacsintól, majd felhúztam a lábamra. Miközben a másodikkal ügyködtem, Justin leguggolt mellém, az eladó pedig mellettünk állva nézett minket. 
- Na, milyen? – kérdezte Justin, mikor felvettem mindkettőt. Felálltam, és mentem benne egy keveset. 
- Kényelmes… - állapítottam meg. – Könnyű benne menni… - jött a következő. 
- És nem leszel nagyobb nálam. – állt fel Justin vigyorogva. 
- Persze. A legfontosabb. – forgattam meg a szemem mosolyogva. – Jól a közepébe választottam. Ilyen kis töpszli barátom van. – ajkamba haraptam, így próbáltam megállítani a vigyorom. 
- Na nézzenek oda. – görbítette le a szája szélét. – Még számolni fogunk ezért. – kacsintott rám. – Szóval akkor oké a csizma? – tért vissza a témára. 
- Mennyibe kerül? – tettem fel a kérdést, amit mindig felteszek, mielőtt válaszolnék anya „Akkor megvegyük?” kérdésére. 
- Tökmindegy. – vágta rá. 
- Egyáltalán nem mindegy. – mondtam, és a dobozhoz sétáltam, de az eladó közbeszólt. 
- Kereken $130. – mondta, mire elkerekedett a szemem. 
- Köszönöm, nem kérem. – ráztam meg azonnal a fejem, és már ültem volna le, hogy levegyem, de Justin megállított.
- Nehogy már azért ne vegyük meg, mert ennyibe kerül. – dorgált. – Szerinted én mennyiért veszek Suprát? – nevetett. 
- Az más. Azt magadnak veszed. Rám te nem fogsz költeni ennyit. – szögeztem le, és ismét le akartam ülni, de nem engedett.
- Köszönjük szépen a segítséget. – mosolygott az eladóra, mire az vette az adást, és elment. Aztán visszafordult felém. – Nem érdekel, hogy mi mennyibe kerül. Ami tetszik, és amit szeretnék, bármi és bármennyi is az, megvesszük. És ebből nem szeretnék több vitát. – mondta komolyan. 
- De Justin… - kezdtem volna ellenkezni, de közbeszólt. 
- Kérlek szépen, Drin. – nézett rám könyörgőn. Ha nem véste volna bele csodálatos tekintetét az enyémbe, biztos könnyebben nemet mondtam volna. 
- Rendben. – adtam meg magam. 
- Köszönöm. – adott egy gyors puszit az arcomra. – Remélem tudod, hogy borzasztó egy nőszemély vagy. – forgatta meg a szemét, de szája sarkában huncut mosoly bujkált. 
- Törpe. - vágtam vissza, és halványan a mellkasára ütöttem. 
- Naa. – nyavalygott, és megsimogatta a mellkasát. Persze ismét tudtam, hogy nem fáj neki. Inkább csak lelkileg fájt neki, hogy letörpéztem… 
- Oké, mielőtt összepüfölnétek egymást… - lépett közbe Jasmine. – Én ezt választottam. Te mit? – fordult felém.
- Ezt. – mutattam a lábamra. 
- Woow. Csini darab. – vigyorgott. 
- Justin választása. – próbáltam fényezni, miután letörpéztem. 

Miután visszavettem a cipőt, a férfi részleg felé indultunk. Esküszöm nehezebben választott ő, mint mi együttvéve. Mindegyikbe belekötött valamiért. 

- Negyed órája ezek tökölünk. Biztos akarod még húzni az időt? – doboltattam az ujjperceimet a combomon, miközben a másik kezemmel könyököltem. 
- Nem tudom, hogy a fekete, vagy a lila legyen. Feketéből több van, mint lilából, viszont a fekete jobban tetszik. – húzta el a száját, és egymás mellé rakta a két cipőt. 
- Akkor vedd meg mindkettőt? – kijelentésnek indult, de a végén akaratlanul is felvittem a hangsúlyt, így kérdésnek hatott. Aztán felpróbálgatta, és végül csak úgy döntött, hogy mindkettő kell neki. 
- Ezt is megéltük. – kötöttem bele. 
- Most miért? Érzékeny vagyok a Suprákra. – vágta be a durcit. 
- Fizessünk… - forgattam meg a szemem.

A kasszához mentünk, és Justin kifizette a két Suprát, az én bokacsizmám, és a Jasmine magas sarkúját. 

- Köszönöm. – mosolyogtam rá, és elvettem tőle a táskát. 
- Természetes. – rebegtette a szempilláit, mire csak megforgattam a szemem. 

Aztán elhagytuk a boltot, és a következő felé indultunk. Egy Nike bolt volt. Miután tisztáztuk, hogy senkinek nincs szüksége Nike cuccokra, továbbmentünk. Parfüméria. 

- Justiiiin. – haraptam ajkamba. Elmosolyodott, majd rendezte arcvonásait, és felém fordult.
- Igen? – tett úgy, mintha nem tudná, mit akarok, és továbbment. Elkaptam a felkarját, visszahúztam, és mellkasának simultam, úgy szemeztem a bolttal.
- Légysziii. – motyogtam fülébe, amitől éreztem, hogy megfeszül.
- Szeretnéd? – simult jobban hozzám, majd egy hirtelen mozdulattal megforgatott a tengelyem körül, miközben mögém állt, és a bolt felé kezdett tolni.

Elvigyorodtam, és szaporázni kezdtem a lépteim, így már alighanem én húztam magammal, mintsem ő tolt. Hátrapillantottam, hogy Jasmine jön-e. Mikor megbizonyosodtam, hogy igen, átléptem a bolt küszöbét, és egyből a női parfümök felé igyekeztem. Itt is majdnem szó szerint ketté volt bontva az épület a női és férfi szakaszra.

Tekintetem egyből megragadta a Someday csomagolású parfüm.

- Hmm… szerinted milyen parfüm ez? – vettem le a polcról, és Justin felé fordultam.
- Húha…nem tudom, nem szagoltam még. – ment bele a játékba. – Büdös? – kérdezte, mikor orromhoz emeltem.
- Kifejezetten kellemes. – állapítottam meg. Igazából nem volt még a kezemben Someday, szóval még nekem is új volt az illata. És meg kell, hogy mondjam, egyenesen lenyűgözött.
- Figyu, Justin… - fordultam felé, miközben hirtelen támadt zavaromban az üveget tanulmányoztam. – Az az igazság, hogy még nem volt Someday-em… – vallottam be, ami egyben enyhe célzás is volt. Gonosz lennék?
- Hány üveggel szeretnél? – mosolygott. Úgy látszik vette az adást…
- Egy. – nevettem.
- Hagy szagizzam én is. – vette el tőlem Jasmine, és megszagolta. – Nekem is venni kéne. Kezd kifogyni az enyém.
- Azt használod? – nézett rá Justin meglepődve.
- Aha. – bólintott Jas. – Ennyire meglepő? – nevetett Justin arckifejezésén.
- Eléggé… - próbálta rendezni vonásait.

Vettünk 3 üveg Someday-t. Egyet Jasmine-nek, egyet nekem, és egyet…nekem.  Azt mondta Justin, hogy a második üveg az ő ajándéka nekem. Hát nem édes? Ez még enyhe kifejezés…annyira imádom, hogy így törődik velem.

A pénztáros láthatólag jól szórakozott azon, hogy Justin megveszi a saját parfümjét, ráadásul hármat vettünk, és hárman vagyunk…lehet kissé félreértette…Na, mindegy. Ő dolga...

Aztán elsuhantunk különböző boltok mellett, a legtöbbjébe be is mentünk. Az egyikbe vettem egy fekete-fehér-narancssárga kombinációjú kockás inget, valamint egy zöld Smile feliratú pólót, amiről egyből Avril klipje jutott eszembe. Justint rábeszéltem, hogy vegyen magának egy garbót. Idézem:

- Úgy imádom, mikor garbó van rajtad. – próbáltam a legédesebb mosolyommal rámosolyogni. 
- Szóval csak garbóban szeretsz? – görbítette le a száját. 
- Ne forgasd ki a szavam. – pirítottam rá. – Naaa, légysziii. – rebegtettem a szempillám. 
- Oké, meggyőztél. – mosolygott, és egy gyors puszit nyomott arcomra. 

A következő bolt egy édességbolt volt. Természetesen be kellett menni…

- Amúgy is megígérted, hogy kapok gumicukrot. – emlékeztetett, miközben öt zacsival a kosárba hajított.
- Oké, oké… - forgattam meg nevetve a szemem.

Itt is gyorsan végeztünk. Mit ne mondjak, nem kevés táska volt már a kezünkben…

Úgy döntöttünk, hogy mára elég volt a vásárlás. 3 emeletből kettőt végigjártunk. Mondjuk az egyiken inkább csak kajáldák vannak…

De végül célba vettük a kijáratot, és sikeresen ki is jutottunk. Gyors léptekkel mentünk a kocsi felé, majd Justin előhalászta a kocsi kulcsot, és kinyitotta a csomagtartót. Bepakoltunk mindent, és hazafelé vettük az utunkat. Nagy nehezen beszenvedtük a táskákat a házba, és megkönnyebbülve raktam le őket a padlóra, amíg levettem a cipőm. Aztán ismét szenvedtünk egy sort, mialatt a lépcső felé igyekeztünk, ám valami megállított útközben.

És amint láttam, Justin is rendesen meglepődött mellettem…
Az óriási nappali kellős közepén ült Scooter, Usher, Kenny, valamint Pattie.

- Sziasztok. – köszönt gúnyos mosollyal Usher.
- Öhm… - dadogott Justin.
- Hello. – fejeztem be.
- Látom, bevásároltatok. – mondta Scoo.
- Igen, sikerült. – bólintott Jasmine, és lerakta a cuccokat a lépcső mellé, majd a többiek felé szaladt.
- Vigyük fel. – bökött Justin a táskákra.
Elindultunk a lépcső felé, de Usher közbeszólt.
- Állj, állj, állj! – hallottam dorgáló hangját. – Faroljatok csak ide!

Justinnal egyszerre merevedtünk meg. Aztán leraktuk a már felvett táskákat, megfordultunk – mindezt szinte egyszerre – és feléjük igyekeztünk.

- Rosszat sejtek. – suttogta. Nem válaszoltam, csak bólintottam.
- Csüccsenjetek ide le! – paskolta meg Usher a kanapét. Leültem, Justin pedig szorosan mellém. Kezdett izzadni a kezem. Féltem, hogy vajon mit akarnak.
- Ne körítsünk, oké? Egyből a közepébe. Hogy is van ez a „ti”? – húzta fel egyik szemöldökét Usher.

Hirtelen megfeszültünk mindketten. Éreztem emelkedő pulzusomat, és éreztem az ő egyre hevesebben verő szívét is. Most komolyan így kell elmondanunk?

- Hát úgy. Mi. – válaszolt Justin egyszerűen.
- Jártok?
- Igen. – bólintott.
- Csók? – jött a következő kérdés.
- Most erre mit mondjak? Volt. – nevetett.
- És hogy szerettetek bele egymásba, mikor legjobb barátok voltatok? – ráncolta a homlokát.
- Azt, hogy miért szeretünk bele valakibe, sosem lehet megmagyarázni. – válaszoltam egyszerűen.
- Hm…jó válasz. – bólintott elismerően.
- Nyilvánosságban még nem csókolóztatok, igaz? – érdeklődött Scooter.
- Csók nem…puszi igen. – vallotta be Justin.
- Mikor?
- Most. Amikor vásároltunk.
- Hogyhogy Kenny nélkül mentél? És ha megrohamoztak volna? – dorgálta.
- Csak vannak biztonságiak egy boltba… - rántott vállat Justin.
- Na figyu. Beszéljünk erről komolyan, rendben? – fordította komolyra a szót Scooter. – Szóval…mivel Audrinát még nem is ismeri a világ, ezért próbáljatok úgy viselkedni, mintha csak barátok lennétek, rendben? Mármint nyilvánosság előtt, egyértelműen… - nevetett. – Így talán meg tudjuk előzni a mindenféle pletykákat.
- Ez természetes. – bólintottam.
- Tudom…vagyis gondolom, hogy nehéz lesz, de jobb, ha tényleg megelőzzük a botrányt, rendben? – nézett hol rám, hol Justinra.
- Rendben. – bólintottunk egyszerre.
- Láthatunk egy csókot? – vigyorodott el Usher.
- Ez hogy vág ide, ember? – nézett rá Scoo.
- Hát sehogy. De én akarooom. – nyávogott, mint egy kis pisis…. – Na, légyszi. – nézett ránk.

Justin elmosolyodott, és rám nézett. Ajkamba haraptam, és a többieket néztem. Usher kíváncsian nézett ránk, Pattie csodálattal, Scooter érdeklődve, Kenny szimplán mosolyogva.

- Na, hajrá, öcsi! – nevetett Usher.

Justin morgott valamit, amit nem értettem, majd kezét arcomra simította, és maga felé fordított. Ajkait lágyan enyémekre nyomta. Ez a csók igazi kínzás volt. Éppen hogy elkezdődött, már be is fejeződött. Nagy nehezen elváltam, és hallottam Usher hangját, amint elnyom valami „húúú” félét.