|| Tizenhatodik fejezet ||

Sziasztok, sajnálom, hogy késtem, de megvan az oka. Az ok az nem más mint, hogy egyben osztálytársam és barátnőm volt a 13 éves lány aki péntek este elhunyt, 2 év és 19 nap szenvedés után. Nagyon megrázott ez az egész és nem volt idegzetem géphez ülni és fel rakni a rész. Szóval... #riplittlebeauty #prayforhisparents.

Jó olvasást! :)

És nem is kellett sokat várnom. Elnyíltak ajkai, így hűs lehelete végigsiklott felforrósodott ajkamon, kellemesen lehűtve azt. Aztán nagyon lassan ajkamra csúsztatta az övét, kényszerítve ajkaimat, hogy elnyíljanak. Kirázott a hideg, ahogy puha ajkai megérintettek. Aztán bekapta felső ajkam, és végre megcsókolt.

Ekkor hirtelen tűzijátékok ezrei száguldottak a magasba. És ez hangosabb volt, mintha csak pár darab lenne, amit itt lőttek fel. Ez pedig azt jelentette, hogy már elmúlt éjfél, és elkezdődött a 2011-es év.


Levegő után kapkodva tartottam magamnál. Nem tudtam tőle egy centivel sem elszakadni. 

- Szeretlek. – suttogtam ajkaiba. Teljesen más volt kimondanom így, szerelemmel. De kétségtelenül jobb. 
- Minden évet így szeretnék kezdeni. – suttogta olyan mosollyal, ami egyenesen törvénybe ütköző, annyira csábító, majd újra ajkaimra tapasztotta puha ajkait. - Várj, Drin. – kapta el a csuklóm, mikor éppen indulni akartam. – Csak még egy kérdés. 
- Később. Gyere. – váltottam kéztartást, így már én fogtam a csuklóját, és teljes gőzzel a ház felé rohantam. Pontosan a bejárattal szemben volt egy üvegajtó, amin keresztül jól láttuk, hogy mindenki ott kint áll. – Gyere. – futottam tovább, majd az ajtó előtt lefékeztem. 

Utoljára még leellenőriztem, hogy biztos nincs-e könny az arcomon, majd halkan kinyitottam az ajtót. Kislisszoltam rajta, majd Justin is. 

- Maradt két pohár. – hallottam Usher hangját. 
- Mi még nem kaptunk. – mondtam, erre mindenki felénk fordult. Justin pedig pont akkor ügyetlenkedte be az ajtót. 
- Ti meg hol voltatok? – ráncolta a homlokát Scooter. 
- Itt. – felelte rezzenéstelen arccal Justin. 
Tenyeremet észrevétlenül kihúztam az övéből, mert még mindig fogtuk egymás kezét. 
- Sírtál? – ragadta meg a vállam Pattie, és maga felé fordított.
- Én? – csodálkoztam. Valójában igen, sírtam. Elsírtam magam. Nem tudtam megállni. – Dehogyis. – hazudtam gyorsan. 
- Piros a szemed. Mitől piros? – vont kérdőre anyáskodva. 
- Izé…öhm… - dadogtam, és segítségkérően megböktem Justint. 
- Belement egy ilyen repülő izé…valami bogár. De zsepivel kiszedtem neki. – mondta, miközben talpán himbálózott.
- Aha… - nézett ránk Usher gyanakodva. – Na, mindegy. Igyatok. – nyújtotta felénk a tálcát, mi pedig levettük az utolsó poharakat, amibe pezsgő volt. 
- Köszi. – suttogtam Justinnak megkönnyebbülten. 
- Igyunk 2011-re, és arra, hogy továbbra is ilyen sikeres maradjon mindenki. – emelte fel a poharát Usher. 
- Én sikeres… - dörmögtem. 
- Te sikeres. És szívesen – suttogott Justin mosolyogva. 

Aztán mindenki koccintott mindenkivel. Justin hozzám jött utolsónak, és miközben lassú mozdulatokkal hátulról megkerült, a fülembe súgott egy mondatot:

- Igyunk kettőnkre. 

Majd megállt mellettem. Elmosolyodtam, majd miután koccintottunk, belekortyoltam a pezsgőbe. Miután mindenki elfogyasztotta, amennyi jólesett neki, Usher ismét szószólóként állt ki elénk. 

- Oké, fiatalok, eddig tartott a komoly buli, most már elszabadulhat a pokol. – vigyorgott. – Na jó, azért csak ésszel. – emelte fel mutató ujját.

A felnőttek helyeseltek Usher utolsó mondatával, mi „gyerekek” pedig csak nevettünk. Pár perc alatt két klikkre bontódtunk. Az egyikben Pattie, Scooter, Kenny, Usher, Jeremy, Erin, Jazmyn és Jaxon szerepelt, a másikban pedig Jasmine, Jessica, Caitlin, Ryan, Chaz, Jaden, Willow, Christian, Justin és én. Azt hiszem, ez érthető… 

- Nem megyünk kicsit külön? A „fiatalok”. – mutatott Jasmine nyuszi fület, és elnevette magát. 
- Nem rossz ötlet. – nevetett Ryan. 
- Menjünk ahhoz a padhoz. – mutatott Jaden a távolba. Hunyorogva kellett megkeresnem, de végül csak sikerült. Két pad, és egy asztal volt ott. 
- Justiiin. – hallottam egy vékony hangot, amint Justin nevét kiáltja. Megfordultam, és éppen Jazzy szaladt Justin felé. 
- Mondd, picim. – kapta fel az ölébe nevetve. A kislány belekapaszkodott a nyakába, és vékonyka lábaival átfonta derekát. 
- Mesélj, mesélj! – ugrándozott az ölében. 
- Mit meséljek? – nevetett Justin.
- Álmos vagyok. Mesélj nekem! – mondta Jazzy, és egy óriási ásítást követve Justin vállára dőlt. 
- Istenem, de édes. – mosolyogtam, és Justin mögé álltam, így pont szembe álltam Jazzyvel. Jazmyn vigyorogva nézett rám, kimutatva hófehér tejfogait. 
- Róla. – mutatott rám, és ismét ugrálni kezdett Justin ölében. 
- Audrináról meséljek? – vigyorgott Justin. – Audrina a neve. Mondd: Audrina. – kérte Justin, és Jazzy meg is próbálta, újra és újra, de szegénykének sehogy sem sikerült kimondani a nevem. – Akkor mondd azt: Audry. – javasolta Justin. 
- Audry! – sikított fel, és felnevetett azzal a babás nevetéssel. Ezen persze mindenki olvadozott, és nevetgélt. 
- Máris aludni akarsz? Most kezdődik a buli, szivi. – ringatta Justin az ölében. Válaszolni sem tudott Jazmyn, éppen akkor ásított egy újabbat. – Ezt igennek veszem. – nevetett Justin. – Gyere, beviszlek. – indult el, de Jazzy kapálózni kezdett a karjaiban. 
- Audry, Audry, Audry. – ismételgette a nevem, és felém mutogatott.
- Mit szeretnél Drinnel? – nézett Justin Jazmynre, Jazmyn pedig Justinra. Másodpercekig csak bámulták egymást, majd Justin nem bírta tovább, és elvigyorodott. Erre persze Jazmyn megint hangos kacagásba tört ki. – Na, tessék, menj Audryhoz. – lépett mellém, és a kezembe adta a kislányt, én pedig mosolyogva átvettem őt. 
- Jazmyn, leszel majd a csajom, ha felnősz? – lépett mellém Ryan, és vigyorogva nézett Jazzyre. Persze szegényke még nem igazán tudta, hogy mi az a „csajom”, így eltakarta az arcát, és a nyakamba temetkezett. 
- Ezt bebuktad Ryan. – nevettem. 
- Nekem kell csaj, haver, nem neked. – szólalt fel Christian. – Hozzám amúgy is jobban illik. 
- Szerintem meg máris felejtsétek el mindketten. – nevetett Justin. 
- A féltő bratyó. – vigyorgott Jaden, mire Justin kajánul elvigyorodott, kivillantva kristályosan csillogó, hófehér, tökéletes fogait. 
- Figyu, Jazzy. – lépett mellém Justin. – Most nem baj, ha kihagyjuk a mesét? – nézett Jazmynre könyörgőn. – Ígérem, legközelebb annyit mesélek Audryról, amennyit csak akarsz, rendben? – mosolygott. 
- Tudod mit, Jazzy? Pattie mesél neked. – ajánlottam. 
- Igaz is. – helyeselt Justin. 
- Szívesen. – szólalt meg egy hang az ajtóból. Justin és én is odakaptuk a tekintetünk. 

Pattie, és Jeremy állt az ajtóban. Elmosolyodtam, és Pattiehez vittem Jazzyt. Készségesen elvette tőlem. Hálásan elmosolyodtam, majd visszamentem a többiekhez.

- A végén még elcsábítod tőlem a saját hugicám. – mondta Justin durcisan. 
- Csak új vagyok neki. Majd megun. – vontam vállat mosolyogva. 
- Téged? Megun? Ne nevettess, oké? – fogott rá a kezemre, és elindult abba az irányba, amerre a padok voltak, és fejével intett a többieknek, hogy kövessenek. 
- Figyu, van egy ötletem. – pattant fel Jasmine az asztalra, és mikor mindenki odaért, kibökte az ötletét. – Játsszunk felelsz vagy merszet. – vigyorgott. 
- Én benne vagyok. – vágta rá Ryan. 
- Én is. – mondta Christian. Aztán szép lassacskán mindenki beleegyezett, így Jaden lett a szerencsés nyertes, akit megbízott Jasmine azzal, hogy szerváljon valahonnan flakont. 
- Meg is van. – tért vissza egy üres SevernUp-os flakonnal, és az asztal közepére tette. 
- Pörgethetek én először? – kérdezte Ryan izgatottan.
- Pörgess. – vont vállat Jasmine. 

Ryan az üveghez nyúlt, és nagy lendülettel nagyot forgatott rajta. Az pedig tornádóként forogni kezdett, majd egyre csak lassult. Mielőtt megtette volna az utolsó kört, szinte éreztem, hogy rám fog mutatni. És igazam is lett. Vonakodva megtette az utolsó kört, majd szépen lassan beállt felém. 

- Felelsz vagy mersz? – vigyorgott rám Ryan. 
- Felelek. – mosolyogtam. Könnyebb lehet felelni, mint merni valamit… 
- Oké. Tetszik neked Justin? – vágta rá. Mikor meghallottam a kérdést, hirtelen megállt bennem még a levegő is. Oké, mégsem biztos, hogy könnyebb felelni… 
- Justin? – kérdeztem vissza, és szemem sarkából a mellettem ülő illetőre néztem. 
- Aha. – bólintott. 
- Hát… - kezdtem bele, de nem tudtam hogy folytassam. Bármit mondok, úgy is elárulok valamit, ha nem is sokat. Szívem gyorsabb ütemben kezdett dobogni, és kapart a torkom. Köhögnöm kellett. – Nem rossz pasi. – nyögtem ki végül ennyit. Azt hiszem, ezzel nem igazán árultam el sokat, hiszen bárki, aki ránéz, ezt azonnal meg tudja állapítani. 
- Hm…jó válasz. Jó kitérő az igen elől. – vigyorodott el Caitlin, mire csak megforgattam a szemem. 
- Oké, forgassunk. – nyúltam a flakonhoz, és megpörgettem, ami hosszú forgások után végül Ryan-en állt meg. Elvigyorodtam, ő pedig félve nézett rám. – Felelsz, vagy mersz? – vigyorogtam ördögien. 
- Inkább merek. – nyelt nagyot.
- Oké… akkor… - gondolkodtam valami jó feladaton. – Uh…megvan. – csettintettem az ujjammal. – Adj Chaznek egy szájra puszit. – vigyorogtam. Erre persze mindenki szájából eleredt valami „huuu” féleség, és felnevettek. 
- Ez még elfogadható. – vont vállat, majd gyorsan Chaz felé fordult, és megtette. Annyira gyorsan, hogy szinte nem is láttam. – Bocs, haver. – törölte meg a száját, majd mindketten felnevettek. Aztán Ryan forgatott, és Jessicán állt meg. 
- Jajj, de jó. – visongatott Ryan. – Csókold meg Justint. – vágta rá vigyorogva. Ekkor ismét olyan érzésem volt, mintha megfosztottak volna egy fontos szervemtől. Azonnal fájdalom ült ki az arcomra, de még időben rendeztem arcvonásaimat. – De rég óta tartogatom ezt a feladatot valamelyikőtöknek! – tette hozzá, végignézve Caitlin-en, Jasmine-on, és Jessicán. 

Te jó ég! Most komolyan meg fogja csókolni? De…miért pont Justint? Az asztal alatt megfogtam Justin kezét, jelezve, hogy nem akarom. Egyáltalán nem akarom, hogy csókolózzon valakivel. Oké, ők nem tudják mi történt, és csak egy játék az egész, de akkor sem akarom, hogy megcsókoljon valakit, miután engem megcsókolt. Még belegondolva is rossz. Justin rászorított a kezemre, és éreztem, hogy benne is olyan erős a tiltakozás, mint bennem. 

- Ha én adok zálogot, akkor nem teszi meg? – szólt közbe Justin, mikor Jessica felállt.
- De. – vigyorgott Ryan. Justin Ryanre nézett, és még én is megijedtem a pillantásától. 

Gyorsan lefolytattak egy néma párbeszédet, de nem jutottak előbbre. Aztán, ha jól láttam, Ryan egy „bocsi”-t tátogott, és igazán megbánta, hogy ezt a feladatot adta. 

- Justin…! – legyezgetett Justin szeme előtt Jessica. Felsóhajtott, majd utoljára végigsimított kezemen, és kikecmergett a padból. Jessica mit sem tétovázva azonnal megcsókolta Justint, és átkarolta a nyakát. 

Borzalmas volt látni. Olyan volt…olyan volt, mintha megcsalt volna. Pedig tudom, hogy nem. De…akkor is. Maga a látvány. Justin még a szemét sem csukta be, és nem is csókolt vissza. Jessica még próbálkozott, de amint láttam, Justin továbbra sem csókolt vissza. 

- Oké, elég lesz. – vált el Justin, mire Jessica csalódottan nézett rá. Jessica csalódott? Csak érezni azt, amit én…! „Kicsit” jobban fáj nekem, mint neki… 

Nem akartam tovább nézni. Inkább lesütöttem a tekintetem, és lehajtottam a fejem. A többiek nagyban éljeneztek, és hasonló. 

Azért nem éppen felhősen indul a még nem is létező kapcsolatunk… Megcsókol – ami egyértelműen életem legszebb élménye – aztán rá fél órára már egy másik lány csókolja meg. Szép… Persze tudom, hogy nem Justin hibája. Hiszen próbálta megakadályozni is…. De ez egyértelműen csakis Ryanen múlt.

Végig éreztem magamon egy tekintetet. Nagyon erősen nézett. Felpillantottam, hogy megállapítsam ki az. Legnagyobb meglepetésemre Jasmine volt az. Szomorúan, együttérzően nézett rám. Nagyot nyeltem, hogy vajon miért van a szemében együttérzés? És mikor nyeltem, ismét erősen kaparni kezdett a torkom, ami miatt ismét köhögnöm kellett. 

Következő, amit észleltem az volt, hogy Justin leül mellém. Azonnal megragadta a kezem, és szorosan markolta. Szinte megijedtem attól, amit éreztem. Keze hideg volt, és remegett. Felnéztem arcára, pontosabban ajkára. Ajka nem remegett. Tehát nem fázik. Mástól remegett… Tenyereim közé zártam kezét, és hüvelykujjammal megnyugtatóan simogattam puha kézfejét. Ez a megnyugtatás némiképp neki, de sokkal inkább magamnak szólt. Bár ahogy szemeibe belenéztem, neki sem volt éppen csodálatos érzés ez az utóbbi pár, kínzó perc.

- Audrina. – hallottam Jessica hangját, ahogy az én nevemet mondja. Felpillantottam a flakonra, ami ismét egyenesen velem szembe volt. 
- Megint én? – nyöszörögtem. 
- Felelsz vagy mersz? – kérdezte egyhangúan. 
- Merek. – vontam vállat. 
- Oké. Egyszerű feladat. Adj Jadennek három puszit. Magamban felsóhajtottam megkönnyebbülésemben, majd elengedtem Justin kezét, és mosolyogva Jadenhez mentem. 
- Öcsii. – nevettem, és adtam neki 3 puszit, olyan lányosan. Jobb, bal, megint jobb.
- Ez az a lánypuszi? – kérdezte vigyorogva. 
- Aha. – bólintottam mosolyogva. Majd visszamentem a helyemre, és megforgattam az üveget, ami Chaz-en állt meg. - Húha… - gondolkodtam el. – Visszapuszilod Ryant? – nevettem. A nevetéstől pedig ismét rám tört a torkomban az égető érzés, ami ismét köhögést váltott ki. – Basszus. – kaptam torkomhoz. 
- Sokat köhögsz. – mondta Justin halkan. 
- Kicsit kapar a torkom. – vontam vállat. 
- Mást nem érzel? – kérdezte aggódva, mikor nagy nevetést hallottunk. Mint kiderült, Chaz elvégezte a feladatot. 
- Talán egy ki fejfájást. – mondtam. 

Így, hogy belegondoltam, tényleg nem csak a torkom fájt. A fejem is. Aztán mozgolódni kezdett mellettem. Ránéztem, és elszörnyedtem attól, amit csinált. - Justin, vedd vissza. – próbáltam megakadályozni abban, hogy levegye a pulcsiját. Pulcsi volt rajta, ami olyan vastag volt, mint egy kabát.

Mit sem törődve velem levette, és rám próbálta teríteni, de nem engedtem. 

- Vedd vissza! – parancsoltam rá kicsit hangosabban a kelleténél, mire mindenki ránk nézett. 
- Vedd fel, Drin! – utasított, de akárhányszor próbálta rám teríteni, annyiszor húzódtam el. – Beteg leszel. – aggódott. 
- Mert te nem? – gúnyolódtam. – Ne kezdjük megint. Ezt már egyszer eljátszottuk. – emlékeztettem, amikor Nicoléknál ugyanezt akarta csinálni. 
- Csakhogy akkor sikerült megállítanod, most viszont nem. – azzal rám tette a pulcsit, ami hirtelen kellemes meleggel árasztott el. 
- Meg fogsz fázni. – suttogtam, és jobban magamra húztam a pulcsit, ami melegségével, és Justin illatával lepett el. Emiatt már nem igazán tudtam tiltakozni az ellen, hogy rajtam hagyja. 
- Nem fogok. – mondta, majd átkarolta a vállam, és magához húzott.

 Fejemet vállára hajtottam, így kétszeresen éreztem bódító illatát, amitől kissé nehezen vettem levegőt. Észrevétlenül orromhoz húztam pulcsiját, és mosolyogva élveztem, hogy semmi mást nem érzek, csak az ő illatát. 

- Ugye tudod, hogy legalább 11 millió ember lesz rám dühös, ha megbetegszel? 
- Drin, nyugi már. – nevetett halkan, és végigsimított arcomon. 
- Istenem, de édesek vagytok. – olvadozott Willow. 
- Tudjuk. – mondta Justin, és biztosra vettem, hogy vigyorog. 
- Egós. – csaptam óvatosan a mellkasára, mire felnyögött, de tudtam, hogy nem fáj neki.

Aztán folytattuk a játékot, de szerencsére többször már nem fordult felém a flakon.