Tényleg nem tudom, hogy miért, de a következő pillanatban azt vettem észre, hogy a lábammal izgatottam kapálózom, a tenyerem pedig a számon pihen, hogy megállítsa a sikítást, ami ki akart belőlem törni. Megpróbáltam csillapítani az izgalmam, ám a vigyorig jutottam csak. Azért mégis jobb, mint a sikoltozás… Aztán belekezdtem a rövid üzenet olvasásába.
Remélem még épségben van a papír, és ahhoz jutott el, akihez kell. :)
Lefogadom, miután anya odaadta a papírt, te összeszedted a cuccaid, és idejöttél. Igazam van, vagy igazam van? :D Ez a kettes számú versenyző, alias kettes számú levél. Unatkoztam hajnalban, szóval kérlek ne nézz hülyének, hogy ilyeneket írok. :’) Remélem hamarosan megtalálod majd a harmadikat. :) Opszi, ezt a mondatot ne olvasd el !:$ Ajj, jól elárultam magam. Fenébe. Na, de mindegy. Gyorsan öltözz fel, és sipirc reggelizni, szivem. Egyébként nem tudom…neked eszedbe jutott már ma az éjszaka? Én mióta felkeltem, azon jár az eszem. :$ Nem fogok tudni stúdiózni. Látod mit teszel velem? De azért megismételjük majd. ;) Oké, befogtam. Úgy írnék most neked egy regényt… Na, oké. Csak még két szó :
Szeretlek, édesem. ღ
Justin
Mosolyogva raktam le a papírt a mosdókagyló mellé, majd elvégeztem a teendőket, és felöltöztem. Mai összeállításom egy kék csőnadrág volt egy fehér atlétával, az atlétára pedig egy kék hosszú ujjú inget vettem fel. Kiegészítőként egy fehér karkötőt és egy ezüst nyakláncot vettem fel, szintén ezüst
fülbevalóval, valamint az elmaradhatatlan J betűs nyaklánc. A farzsebembe csúsztattam a kis papírt, majd a hajamat egy megrázással lerendezve kimentem a fürdőből. Ezúttal némi életjelet hallottam a konyhából, amit hangok követtek. Nicol volt. Gyorsan beszaladtam a szobánkba, és elraktam a cuccaim, felkaptam az első papírt, és szintén a zsebembe raktam a másik mellé, a telefonomat pedig az elől lévő zsebbe, majd gyors léptekben a konyha felé igyekeztem. Nicol a pulton támaszkodott, Ryan pedig háttal a pultnak dőlt, éppen abban a pózban, amit mi is sokszor felveszünk Justinnal.
- A harmadikat sose fogja megtalálni. – nevetett Nicol ördögien. – Szerintem azt dugta el a legjobban.
- Ki és mit dugott el, és milyen harmadik? – lopóztam mögé, és egy puszit nyomtam az arcára, majd a mellette álló Ryan is kapott egyet.
- Ööööö…semmi. – mosolyodott el.
- Tudod, hogy nem szeretem ezt a választ. – néztem rá szúrósan. – Szóval? – néztem hol Nicolra, hol Ryanre.
- Tudtad, hogy Justin elment? – ült fel a pultra Ryan.
- Öhh…mivan? – tágult ki a szemem. – Hülyéskedsz? Csak észreveszem, ha nincs mellettem. – vágtam olyan „hémiegyüttalszunk” fejet.
- Rendben. – vont vállat.
- Oké. – hunytam le a szemem és mély levegőt vettem, majd kinyitottam. – Először is, szállj le innen, tökfej. – ragadtam meg a kezét, és egy húzással le is szedtem a pultról.
- Most miért? – görbítette le a szája sarkát.
- Kaját rakunk oda, nem a seggünket. – gúnyolódtam. – Másodjára pedig, nem tudom mi van veletek, de hogy furcsán vagytok, az egyszer száz.
- Jól aludtál? – fordult meg Nicol, és mosolyogva karba fonta a kezét.
- Jól. – zártam le ennyivel. Nem fogok nekik az esténkről beszélni, az biztos. – És ti?
- Jól. – mondták egyszerre. Erre megint elfogott a gyanú.
- Ott már volt valami. – vigyorodtam el, és mutató ujjamat fel-le mozgattam a levegőben.
- Kész vagytok? – lépett be Pattie, mire megfordultam.
- Igen. – bólintottunk. Aztán mindannyian a lift felé vettük az irányt.
Az étterem óriási volt, és mi valahogy egyáltalán nem illettünk bele az összképbe. Az emberek többsége elegáns öltönyben és nyakkendőben, valamint kosztümben díszelgett az étteremben, míg mi lazára fogtuk a dolgot, Nicol például becsoszogott egy Converse-ben.
Igyekeztem nem azon gondolkozni, hogy vajon mit is keresek én itt. Jobban illik nekem az az egyszerű élet, amit Los Angelesben éltem. Nem is. Nem is az. Az az élet, amit még Stradfordban éltem kisgyermekként, amikor jóformán még semmi gondom nem volt azon kívül, hogy nem találtam a barbie babám ruháját. Abban az időben egyáltalán nem gondoltam volna, hogy Justin „Ha nagy leszek, te leszel a menyasszonyom” aranyköpései még igaznak is bizonyulhatnának. Na és azt sem
gondoltam, hogy Justin a világ legnagyobb sztárja lesz, és ebben a világban valamelyest én is szerepet kapok majd. Erre mondják azt, hogy „Nem tudhatod, mit hoz a jövő.”
Én két darab pirítóst ettem dzsemmel, és ennyivel tökéletesen jól is laktam. Én ettem meg legelsőnek, így ki kellett várnom azt az unalmas 10 percet, míg mindenki lecsámcsogja a reggelit. Még szerencse, hogy a fiúk nem voltak itt, mert mire Kenny jóllakik… Uhh…
Aztán visszatámolyogtunk a lakosztályba, én pedig rögtön a szobánk felé indultam.Ryan megkért, hogy ágyazzak meg a szobánkban, mert elvileg nem jön ma a takarító, de szerintem nem ez volt az oka. De mindegy is, gyorsan nekifogtam.
Nem volt nehéz, mivel csak egy takarót használtunk. Minek kettő, ha úgyis egyen osztozkodunk? Csak foglalja a helyet. Mikor felemeltem a takarót, hogy megrázzam, valami mintha kirepült volna belőle. Lenéztem oldalra, de nem volt ott semmi. Szépen leterítettem az ágy közepére, majd megigazítottam a párnákat is, és csak úgy kíváncsiságból – na meg másért is – lefeküdtem Justin párnájára. Alig szagoltam bele, orromat máris megcsapta az illata, amitől kirázott a hideg. Nem tudom, hogy lehet valakinek ennyire csodás illata. Ez is egy rejtély a sok közül, amire egyenlőre nem tudok választ adni.
Aztán felültem, és a kispárnát is húztam magammal. Az orromhoz emeltem, és még egyszer utoljára mélyet szippantottam belőle, majd visszaraktam a nagypárnára, ám közben megakadt a szemem egy hófehér papíron. Nem nagyon látszott a szintén hófehér párnán, de nekem feltűnt. Pár pillanat múlva pedig rá is jöttem mi az, anélkül, hogy megnéztem volna. Egy újabb levél Justintól. Mosolyogva nyúltam érte, és óvatosan kinyitottam. Már a felszólításon elnevettem magam.
Drága szivikém!
Remélem, hogy jó sorrendben találod meg a papírokat, bár úgy raktam őket, ahogy tippeltem, hogy történni fognak a dolgok. Ez a harmadik, szóval remélem jó helyen jársz. ;)
Valószínűleg mire te megtalálod ezt a levelet, nekem már volt annyi időm a stúdiózás közepette, hogy felmenjek twitterre, és kirakjak valamit. Remélem nem haragszol, de olyan édes voltál. :$ Nézd majd meg. :) Most is olyan édes vagy, hogy fel tudnálak falni, ahogy szuszogsz, te csaj. Ó, most kicsit elmosolyodtál. Most eltűnt. Öö…most nem tudom mit csináltál. Mintha fintorogtál volna. :D Most mocorogni kezdesz. És most átfordultál a másik oldaladra. Óó, Audrina, így nem látlak. Na, várj, átmegyek a másik oldalra, hogy szembe legyél velem.
Okés, nem részletezem tovább, ahogy alszol, inkább csak nézlek. :) Ryan megtalálta már vajon a fogkrémet? Gondolom rájöttél, hogy a visszavágó miatt csináltam. ;)
Innentől már tippem sincs, hogy mit fogtok csinálni következőnek, de azért beszámoztam a papírokat. Ha jól sejtem, akkor még olyan 3-4 óra hossza és otthon leszünk. Mármint ”otthon”. :)
Twittert el ne felejtsd megnézni!
Csókollak, Csipkerózsikám. ღ
Justin
Ajkamba harapva próbáltam fékezni a vigyorom, már amennyire sikerült. Olyan dili, de olyan édes ez a szőke – ez esetben barna – herceg.
Mosollyal az arcomon raktam a farzsebembe a cetlit a többi közé, majd úgy döntöttem, átmegyek a többiekhez. A Nicolék szobájába voltak mindannyian, és nagyban nevetgéltek.
- Na, mi a pálya? – csuktam be magam mögött az ajtót, és vigyorogva indultam feléjük.
- Ryan benézte egy kicsit a dolgot. – nevetett Nicol a hasát fogva.
- Mi történt? – ültem le Pattie mellé az ágyra, aki átkarolta a vállam, és megölelt. Nem értettem az okát, de gondoltam csak egy random ölelés, így viszonoztam.
- Valószínűleg túl korán volt neki, így a fogkrémet összekeverte a borotvahabbal. – nevetett még mindig barátnőm, és afféle engesztelésképpen egy puszit nyomott Ryan arcára, aki éppen bevágta a műdurcit.
- Szóval borotvahab volt? – nevettem el magam. De aztán eszembe jutott, hogy ez nem volt túlságosan jó ötlet.
- Hogy érted ezt a „szóval”-t? – kapta rám a tekintetét Ryan, mire az arcomra fagyott a mosoly.
- Ööö…hát...úgy értettem, hogy kijelentésként és „volt” nélkül. Szóval borotvahab. – bólogattam mindentudón, bemutatva, hogy mire gondoltam.
- Na neeee. – csattant fel Ryan. – A visszavágó volt, ugye? Ti csináltátok. Ugye, hogy ti? – mutogatott rám. – Amit én csináltam az nem volt annyira vétkes, minthogy borotvahabot kelljen ennem. Tudod, milyen szar íze van? Ezt még visszakapod, Audrina! – nézett rám szúrósan. Én csak félénken mosolyogtam, és épp szólásra nyitottam a szám, de Nicol közbevágott.
- Várjatok. Milyen visszavágó? – vágott hülye fejet.
- Semmi. – vágta rá Ryan.
- Mi van, ciki elmondani? – cukkoltam vigyorogva, és megböktem a vállát.
- Hagyjál. – húzta fel az orrát. - Egyébként nem az én ötletem volt. Annak ellenére, hogy tegnap olyan félelmetes voltam… - ekkor büszkén húztam ki magam, mire csak megforgatta a szemét. - …korántsem vagyok olyan jó ebben a dologban, mint Justin.
- Szóval Justin volt? – csodálkozott.
- Félig ő, félig én. – próbáltam szépíteni a helyzetet, hogy ne Justin vigye a teljes felelősséget. Azaz, Ryan ne csak őt szidja, hanem engem is. Meg hát elvégre így a tisztességes.
- Na én meg ezért segítettem neki azokon a szarokon. – mondta idegesen.
- Miben? – vontam fel kérdőn a szemöldököm.
- Ööö….nem fontos. – mondta, de nem nézett a szemembe.
- Miről van szó, Ryan? – tűnt el a mosoly az arcomról.
- Nem, semmi. – rázta a fejét.
- Izé, lemegyünk az újságárushoz? – szólt közbe Nicol, és látszott rajta, hogy csak a tématerelés miatt. Ó, szóval Nicol is benne van ebben a valamiben, amit Ryan titkol?
- Aha, menjetek, és ha címlapon vagyunk, légyszi vegyétek meg. Majd visszafizetem. Köszi. – rebesgettem a pilláim.
Csak megforgatták a szemüket, majd mindketten felálltak, és távoztak.
- Hány körül jönnek Justinék? – tudakoltam Pattietől, bár tudtam.
- Olyan 3 körül. – mondta ő is ugyanazt, mint amit Justin írt.
- Értem. – bólintottam. Majd hosszas csend állt be. - Szerinted mennyi időbe fog kerülni, míg kiderül, hogy együtt vagyunk? – tértem rá egy elég kényes témára.
- Ezt nem lehet megmondani, kincsem. – mosolygott rám. – Lehet soha. Lehet már ma. – vont vállat. – Ez attól is függ, hogy a paparazzik mennyire forgatják ki a szavaitokat, a mozdulataitokat, és attól is, hogy ti mennyire vigyáztok.
- Ahhaaa. – bólintottam, és úgy elhúztam a szót, mintha legalább 3 szótagú lenne.
Egy jó óra múlva visszatértek a srácok, szerencsére nekem szánt magazin nélkül. Lehet mégsem jön be a sejtésem, és nem kerülünk újságba.
Találtam még egy levelet Justintól. A plüssmaci kezei közt pihenő szív mögé volt rejtve. Fogalmam sincs, hogy találtam meg, valamiért azt éreztem, hogy fognom kell a macit. És hát valószínűleg így.
Eszembe jutott, hogy twitterre fel kell mennem. Elővettem Justin laptopját, életre keltettem, majd beírtam a jelszót – amit rajta kívül egyedül csak én tudok. Pillanatok alatt jött be a net, és ugyanilyen gyorsan sikerült belépnem twitterre. Azonnal lesokkoltam, mikor megláttam a követőim számát.
67,039???!!! Ez lehetetlen!!!! Mikor legutóbb néztem, még alig volt több 4,000-nél. Te jó isten, mi történt?
Gyorsan rákerestem Justinra, és egy első tweetjében rá is akadtam a nevemre. A következő volt a szöveg:
@ImAudrina remélem nem haragszol, de muszáj volt megcsinálnom. nagyon cuki lett. #epic
És ezután egy link volt. Mi az istent csinált ez a gyerek, hogy összeszedett nekem majdnem 60,000 követőt? Mivel biztos voltam benne, hogy akik új követők, egytől egyik belieberek. Rákattintottam a
linkre, ami villámgyorsan jelent meg új lapon, és töltött be, és szinte lesokkoltam, mikor megláttam a képet. Ezzel még nem lett volna semmi baj, csakhogy azon a képen én voltam. És éppen alszok. Ez a dilibogyó lefényképezett engem reggel, ahogy alszom, és felrakta twitterre? Jaj, anyám. Nem tiszta ez a gyerek.
Fél három körül járt, mikor úgy döntöttem – mivel Ryan és Nicol bezárkózott a mozi szobába egy kettesben történő romantikus film megnézésére, Pattie pedig ebédet főz, és azt mondta, hogy nem tudok benne segíteni, amit szerintem csak azért mondott, hogy ne higgye azt, hogy ezzel engem terhel, ami totál nem így van – hogy kiülök az erkélyre egy pohár gőzölgő kakaó kíséretében, és nézem a nyüzsgő várost.
Jó negyed óra után megelégeltem az érzést, ami végig lappangott bennem. Úgy éreztem, muszáj a medencéhez mennem – ami mellesleg tőlem 2 méterre van. Valami olyasféle muszáj érzet volt, mint a macinál. Sejtettem, hogy valószínűleg egy következő papír lesz a dologban, és mikor megláttam a medence szélére fektetett hófehér papírt, egy pici kővel lerögzítve, mosolyogva nyugtáztam magamban, hogy jó a megérző képességem.
Felvettem a papírt, és visszaültem a székre, a bögrét az asztalra raktam, és kihajtogattam a levélkét. Újabb olyan felszólítás fogadott, amin elmosolyodtam.
Drága Hercegnőm!
Remélem megtaláltad a negyedik papírt, ugyanis ez már az utolsó. Remélem ezt is megtaláltad. :D Nem tudom miért, de van egy olyan érzésem, hogy lesz olyan pillanat, amikor „egyedül” maradsz, nem lesz mit csinálnod, ezért kijössz az erkélyre. Hát hogy ez a megérzésem mennyire jött be, az majd kiderül. :)
Nem tudom mennyire nézhetsz hülyének, hogy ilyeneket csináltam neked, de remélem nem bánod, hogy ilyennel fárasztottalak. :)
Nem tudom, mit szóltál a twitter képhez – hiszen ha láttad, akkor tudod, hogy kép, ha pedig nem, akkor úgysem tudod, mi van rajta – mindenesetre nagyon remélem, hogy nem haragszol. De annyira édes vagy rajta. :$ És gondoltam lassan úgyis meg kell ismernie téged a világnak. :)
Így zárásként még annyit: ha minden igaz, és ezt a levelet délután olvasod, akkor már nemsokára ott leszek. Nagyon hiányzol már, manóm. :/
Szeretlek. ღ
Justin
- Én is szeretlek. – motyogtam, és nagyot sóhajtva zártam össze a papírt.
Egy mondata zúgott a fejemben: „Nagyon hiányzol már, manóm.” Eddig nem is volt olyan vészes kibírnom a napot nélküle, mert ha őt akartam, csak elővettem a papírokat, és elolvastam őket újra és újra, de most, hogy ez zúg a fülemben, túlságosan érzem a hiányát.
Ohh Oh Oh I saw so many pretty faces before I saw you you Now all I see is you I'm coming for you
Hallottam meg egy lágy, mégis mély hangot, mire felkaptam a fejem.
Hirtelen nagyot dobbant a szívem, mikor megláttam szerelmem mosolyát, és csillogó szemeit. Ő is elmosolyodott, és kilépett az erkélyre, majd felém közeledett.
Noo No Don't need these other pretty faces like I need you And when you’re mine in the world There's gonna be one less lonely girl
Elém ért, és leguggolt mellém. Boldogságom mosoly formájában ült ki az arcomra, és már terebélyesedett volna, ha nem harapok ajkamba. Kezét combomra simította, majd onnan derekamra vezette, és közelebb húzott magához. Mosolyogva a szemembe nézett, nekem pedig természetesen sikerült elvesznem bennük.
I'm coming for you one less lonely girl I'm coming for you one less lonely girl I'm coming for you one less lonely girl
There’s gonna be one less lonely girl.
Énekelte halkan, nekem pedig egyre nehezebb volt megállnom, hogy ne csókoljam meg ott, abban a pillanatban.
I'm gonna put you first I'll show you what you're worth If you let me inside your world
There’s gonna be one less lonely girl
Szétnyitotta lábaim, és beállt közéjük, így rögtön eltűnt a kettőnk közt elterülő fél méter üres terület, helyette már csak centik voltak köztünk. És továbbra is kínzott azzal, hogy nem volt képes megcsókolni. Kezét lassan felvezette nyakamig, és lehúzott magához. Remegő kezeimmel átkulcsoltam nyakát, és ajkaihoz hajoltam, remélve, hogy veszi az adást. Szívem borzalmasan gyorsan vert, és jelen pillanatban egyetlen dolgot akartam: érezni őt.
Uristen vegre folytatas eszmeletlen Jo. Varom a tobbit:3
VálaszTörlésImádom! Remélem hamar lesz következő rész!:)
VálaszTörlésURAM ATYAAAM DE ARANYOOS. KOVIIT😍
VálaszTörlés