|| Tizenharmadik fejezet ||

- Megjött a limó! – kiáltott az ablakban állva Scooter.
- Gyertek, hölgyeim! – állt közénk vigyorogva Justin, és mindkettőnket átkarolva az ajtó felé indult. – Végre itt áll mellettem az a két személy, akik a legfontosabbak az életemben. – suttogta. Pattievel egyszerre néztünk rá, ő pedig csak mosolyogva nézett maga elé. Elmosolyodtam, majd kiléptünk az épületből, ahol egy hosszú limuzin parkolt.

***

- Kész vagy már, Audrina? – nyöszörgött az ajtó előtt Justin. 
- Hova sietsz, úgy őszintén? – forgattam meg a szemem, és tovább szenvedtem a fürdőruhám pántjával. 

Ma jöttek Justin barátai, Ryan és Chaz, és „ezt természetesen meg kell ünnepelni” Justin szavait idézve. Szóval úgy döntött, egy esti fürdőzést tarthatnánk a hotel bérelhető termálfürdőjében. Elvileg van ott egy óriási medence, jakuzzik, és sok más. Így Justin is tud pihenni, mert „holnap lenyom egy gyors koncertet” hogy Scooter szavait használjam.

Csak nem sikerült a fürdőruhát normálisan bekötnöm, ezért az ajtóhoz sétáltam, és mikor kinyitottam, Justin majd’ beesett. Éppen rá akartam förmedni, amikor megakadt a szemem a testén. Nem volt rajta semmi, csak egy szál fürdőnadrág vagy hogy hívják azt. Így látszottak izmos kockái a hasán, izmos mellkasa, válla. Be kell vallanom, nem kicsit zavarba jöttem.

- Segítesz…bekötni? – dadogtam, majd megfordultam, és szabad kezemmel a pántra mutattam, amit a nyakamnál fogtam. 
- Persze. – hangjában érezhető volt az elégedettség, amit gondolom a látványom okozott…
Hűvös ujjai gyakorlottan kötötték be a pántot, néha-néha hozzáérve meleg bőrömhöz, ezzel bizsergést kiváltva belőlem. – Kész. – simított végig vállamon, majd felkaromon megállt, és előre hajolt. Arca hozzáért az enyémhez, és testével is nekem simult. Remélem nem látta piruló arcom, bár az teljességgel lehetetlenség lett volna.

Ez is egy olyan pillanat volt, amikor inkább el tudtam volna őt fiúbarátomnak képzelni, mintsem legjobb barátomnak. Gyorsan elhessegettem a gondolatokat, majd megpróbáltam összefüggő választ adni.

- Hozok törölközőt. – suttogtam, majd kiléptem karjai közül, és az ágyamhoz siettem. Gyorsan felfogtam még a hajam lazán, egy-egy tincs ki is maradt, de nem igazán foglalkoztam ezzel. Felkaptam a törölközőt, a szobakulcsot, felvettem a fehér papucsomat - ami jól illett a lila fürdőruhámhoz – és kisiettem az ajtón.

Fürdőruhát nem hoztam, de Justin betartotta az ígéretét, és rendesen bevásároltunk. Ő is vett magának sok mindent, majdnem többet, mint én. Persze azt meg kell jegyezzem, hogy nem engedett fizetni. A fürdőruha vásárlásakor segített a választásban, és hát persze milyen színt választott volna, ha nem lilát? Kétrészes volt, fehér pöttyökkel, és virágokkal volt díszítve, itt-ott egy kis fekete is volt benne. A pántja a melltartó közepéről indult, és persze nyakban kellett megkötni. Nagyon tetszett.

- Mehetünk. – léptem ki a szobából, törölközővel a vállamon. Justin háttal támaszkodott a falnak. 
- Jól áll neked ez a fürdőruha. – harapott ajkába. 
- Már legalább ezerszer elmondtad. – forgattam meg mosolyogva a szemem. – De köszönöm. 
- Á, itt vannak. – tűnt fel Ryan és Chaz a folyosó végén, és felénk közeledtek. – Haver, mindenhol kerestünk.
- A te hibád volt. Ha nem lettél volna olyan fafej, és már az elején hallgattál volna rám, hogy jöjjünk ide, akkor nem kellett volna bejárni a fél hotelt. – kötekedett Chaz. 
- Fogd be, öcsi. – bökte meg Ryan Chazt, mire az visszabökött. 
- Menjünk, oké? – forgatta meg a szemét Justin. 
- Csini vagy, Audry. – nézett végig rajtam Ryan. 
- Köszönöm. – mosolyogtam. 
- Nem stíröljük a csajom. – állt közénk Justin, majd megragadta a kezem, és elindult.
- A csajod? – néztem fel rá. Megrántotta a vállát, majd elvigyorodott. 

Beszálltunk a liftbe, majd a fiúk is. Hamar leértünk a medencékhez, ahol már ott voltak a felnőttek. Scooter éppen bele akarta lökni Pattie-t a vízbe, viszont Pattie ügyesen kicselezte, így Scooter esett bele.

- Szép volt, anya! – kiabált Justin vigyorogva. 
- Basszus, ez hideg. – jött fel Scooter. 
- Egészségedre. – vigyorgott Pattie. Gyorsan ledobáltuk mi is a törölközőket. 
- Egy fejes verseny? – vigyorgott Ryan, és ránk nézett. 
- Mehet. – kiáltott fel Chaz, és már rohant is, Ryannel a sarkában. 
- Szerintem ez neked is szólt. – néztem Justinra, majd a medencére böktem.
- Utálok fejest ugrani. Az a két dilis meg mindig azt akar. Szóval…ebből általában kihúzom magam. – vigyorgott. 
- Szia, cica. – karolta át valaki a derekam.
- Áu! – szisszentem fel a hideg, vizes test miatt, ami hozzám simult. – Scooter, ne már. – próbáltam kiszabadulni karjai közül, de hirtelen már nem volt alattam a lábam, és két kar fogott közre a hónom alatt. 
- Nyomás! – vigyorgott Justin, aki a lábamat fogta, és teljes gőzzel a víz felé rohantak.

Ó, te jó isten! Bele ne dobjanak, mert nekem végem. Utálom, ha egyből beledobnak. 

- Ne, légyszi! – néztem Justinra. – Kérlek szépen, ne már! – takartam el az arcom, hogy ne is lássam, mikor esek bele. – Nem tudok úszni! – kiáltottam fel. Ez volt a legjobb gondolatom hirtelen, amivel meg tudnám állítani őket. És sikerült is.
-Várj, Scoo. – lassított Justin, mire Scooter is, majd teljesen megálltak, pár centire a víztől. – Komolyan nem tudsz úszni? – kérdezte Justin, mire kikukucskáltam az ujjaim közül.

Persze, hogy tudok úszni. Szerintem mindenki tud úszni egy bizonyos életkor után. 
- Nem. – ráztam a fejem. Elengedte a lábam. – Au! – nyögtem fel, mert bevertem a sarkam. 
- Bocsi. – vigyorgott. Scooter segített egyenesbe helyezkednem, majd beugrott a vízbe. 
- Most komolyan nem tudsz úszni? – ráncolta a homlokát. 
- Nem. – forgattam meg a szemem. 
- Akkor megtanulsz. – ragadta meg a felkarom, és már borított volna bele, de valahogy sikerült megállítanom. 
- Justin. Meg akarsz fullasztani? – dorgáltam. Majdnem elnevettem magam, de sikerült uralkodnom arcvonásaimon. Ez eléggé vicces azért. Kíváncsi vagyok mi fog kisülni belőle. 
- Nem. Meg akarlak tanítani úszni. – nézett rám komolyan. 
Majd ismét megpróbálkozott a borítással. A karja után kaptam, hogy megkapaszkodjak, de most nem volt olyan szerencsém, mint az előbb, így szépen belepottyantam a vízbe. Ám a legjobb az volt, hogy Justin is elvesztette az egyensúlyát, így borítottam magammal. És akkor most el kellene játszanom a fuldokló úszni nem tudót? Hát…próbáljuk meg…max röhögök majd egy jót. 

A víz alatt kinyitottam a szemem, és gyorsan a karja után kaptam. Magához húzott, és felment velem a felszínre. 
- Justin. – fuldokoltam. 
- Nyugi. Foglak. – mosolygott, és szorosan fogta a derekam. 
- Justin, el…fogok… - szám beleért a vízbe, így nem tudtam befejezni. Kicsit fentebb húzott, így újra levegőhöz jutottam. - ….merülni. – fejeztem be, és ügyetlenül kapálóztam. Nem is kellett eljátszanom, tényleg olyan volt, mintha nem tudnék úszni, mivel csak össze-vissza kapálóztam, amivel semmit nem érek. 
- Kapaszkodj inkább, ne rúgkapálj, oké? – nevetett. Gyorsan megkapaszkodtam nyakába mindkét kezemmel, és a biztonság kedvéért derekát is átkaroltam a lábammal. – Na és akkor most ússzunk. – indult el. 
- Leér a lábad? – kérdeztem félve. 
- Még nem. – rázta a fejét. – Mindjárt le fog. 
Rövid ideig még nehézkesen úszott, majd hirtelen egyenletesen kezdett mozogni, ebből gondoltam, hogy már lent van a lába. De nem engedtem el. Sem nyakát, sem derekát. És ő sem szólt, hogy engedjem el. Sem hogy már leér a lába. Már csak vállig voltunk benne, így nyugisan a vállára hajtottam a fejem. 
- Látod, túlélted. – szólalt meg, mikor már csak a mellkasunkig ért a víz.
- Hála neked. – mosolyogtam. Persze…hála neki. Hála magamnak… Na jó, azért tényleg ő hozott ki, én nem tartottam fent magam, mert csak kapálózgattam. Szóval hála neki… 
- Nem tanultál úszni soha? 
- Egyszer próbáltam meg, de kis híján belefulladtam. – mondtam. Ez igaz is volt. De utána még egyszer megpróbáltam, és onnantól egyre jobban ment. 
- Justin, úszunk versenyre? – kiabálta Ryan. Rám nézett. 
- Menj nyugodtan. Én addig kiülök a peremre. 
- Rendben. – bólintott, majd kivitt a peremig, és segített felülni. 
Nem mintha nem tudtam volna, de most kicsit hagytam, hagy történjenek úgy a dolgok, ahogy a sors hozza. Aztán kiszállt ő is, és gyorsan a másik oldalra kocogott. 
Beugrott, és a peremig hátrált. Legszélen Chaz volt, középen Ryan, és hozzám legközelebb pedig Justin. 
- 3…2…1… - számolt vissza Ryan. – Mehet! – kiáltotta, mire mindhármat elkezdtek úszni. 
A táv kb. 20 méter lehetett. A vége felé felhúztam a lábam a vízből, hogy Justin ne ütközzön bele. Aztán sorba jöttek felfelé. 
- Első! – kiáltotta Justin. 
- Még véletlenül sem. – vigyorogtam. Mindhárman a szemüket törölgették, majd rám néztek. – Első Ryan. Második Justin. Harmadik Chaz. 
- Na, most dumálj, kisanyám. – vigyorgott Ryan Justinra. 
- Lesz még visszavágó, ne aggódj. – vigyorgott Justin is, majd kipattant a vízből, és a törölközőjébe megtörölte a haját. -
 Szivi, jössz a jakuzziba? – kiáltott felém. 
- Aha. – bólintottam, majd felálltam. 
- Nemsokára jövünk. – intett Justin Pattienek, aki mosolyogva bólintott, mi pedig elindultunk. 
- Justin…a jakuzzi itt van 20 méterre. – nevettem. 
- Nem baj. – vont vállat mosolyogva. 
Lassacskán odaértünk, és mindketten bemásztunk.
- Ó, de jó meleg. – sóhajtottam fel mosolyogva, és leültem. 
- És nem is fulladsz bele. – vigyorgott, és leült mellém. 
- Főleg. – kacagtam. 
- Remélem haza tudunk menni Karácsonyra a nagyiékhoz. – sóhajtott fel szomorúan. – Rég láttam karácsonyfát.
Hirtelen nagyon megsajnáltam. Hangjában semmi más nem volt, csupán telített fájdalom. És talán egy kis honvágy. 
- Ők hol laknak? 
- Stradfordban. Közvetlen a mi házunk mellett. Így a mi házunkat is rendben tartják, hogy ha bármikor van időnk hazamenni, rendes körülmények között menjünk haza. – nevetett. 
- Találkoztam már velük? 
- Igen, azt hiszem. 
- Rájuk már nem emlékszem. – húztam el a szám. 
- Hátha lesz lehetőség megismerned őket. 
- Remélem. – mosolyogtam. – Hanyadika van ma? 21? 
- Igen. December 21. Holnap lesz a karácsonyi fellépésem, aztán Újévig kimenőm lesz. Eddig úgy van, hogy az Újévet együtt ünnepeljük majd a tágabb ismerősök körével. 
- Kikkel pontosabban? 
- Nos…te, én, anya, Scooter, Kenny, Usher, Sean, Jaden, Willow, Jasmine, Jessica, Caitlin, Kristen, Ryan, Chaz, Christian, és…azt hiszem ennyi. 
- Minden számodra fontos híresség ott lesz, én pedig csak egy egyszerű senki vagyok. Biztos ott kell lennem? – néztem fel rá. 
- Neked meg mi bajod lett, Audrina? – ráncolta a homlokát. – Van valami ebbe a vízbe? – mosolygott. – Te jelented nekem a legtöbbet, kis butus. – ölelt át. – Végre lesz egy évem, amit veled nyitok. Tudod mennyire vágytam egy ilyen pillanatra? – simogatta az arcom. 
A vállára hajtottam a fejem, mire az ölébe vett. Leeresztette a lábát, így nem kellett összegörnyednem. 
Testem az övéhez simult, így éreztem szívverését. Arcom vészesen közel volt nyakához, így éreztem kábító illatát. 
És ami a legjobban megdobogtatta a szívem, hogy amikor lehajtotta a fejét, hirtelen ajkunk egy pillanatra összeért. Még a levegő is megállt köztünk, és mindkettőnk szívverése a kétszeresére gyorsult. 
Felfoghattuk volna úgy, mint egy véletlen baleset két barát között. Ám én is, és a reakciójából ítélve ő is máshogy érezte és gondolta ezt az egészet. Mindketten egyből arragondoltunk. Szemembe nézett, majd ajkamra, aztán ismét szemembe. 
- Sajnálom. – suttogta végül, és nagyot nyelt. 
- Nem…baj. – nyögdécseltem. 
Pár kínos perc állt be. Egyikőnk sem tudta, most vajon mit kéne lépni. 
- Talán…leülhetnék ide…melléd. – motyogtam, és kiszálltam öléből.
Bólintott, majd nyelvét átpréselte ajkai közt, és végignyalta alsó ajkát, majd ráharapott. Valamin nagyon gondolkodott. 
Én pedig azon törtem az agyam, hogy vajon mi lett volna, ha…ha… de nem mertem még csak rágondolni sem arra a szóra. 
A szóra, hogy…megcsókol. Mi lett volna, ha megcsókol?